Az oszlop, ami semmit sem tart,
sérült ujj, furcsán a téren,
testidegen környezetben
égre mutat hófehéren.

Intő jel, vagy ősi példa,
elmúlás, vagy jövő zálog?
úgy áll időtől kikezdve,
akárcsak egy lyukas zápfog.

Épp rálátok, nekem szálka,
valahogy kilóg a tájból,
zavar, mert nem tudom miért
közel van és mégis távol.

Stresszel, de a vágy ég bennem,
kifürkészni minden titkát,
az ami,- vagy még hordozza
évszázadok rákent piszkát?