Játssz nekem halált, kis bárzongorista!
Üsd, verd a billentyűt,
mert ma én állok a sorba,
fizetek! Van pénzem,
meg egy nyavalyás,
disszonáns akkordokra komponált életem.

Játszd azt, hogy ha meghalok…
Sírva vigad a magyar,
te jól tudod, mert lelked ujjadon keresztül
szomorkás moll harmóniákkal
szétdúlt lelkembe mar,
csak kalapálj , csapj szét a kurva
hangok kupleráj szennyese között,
kiköpött tüdőm csikkekből újra gyújtom,
maró szeszek perforált belemen keresztül
agyamba pumpálják a rongyos életet,
mire az utcára cipel roggyant lábam,
talán megértelek.

Kukák közt ébred fel a hajnal,
Párnás a köd, ölel a kín,
Pedig fizetni sem kell a szajha világnak,
Mégis újra ringat
Mérgezett keblein.

Szatmár 2007-06-13