Magamról ennyit
Magamról ennyit; halni szült anyám,
(ígérte, és meséit így hiszem,
örökre nem maradhat senki sem),
ikerhúgom viselt az oldalán,
s hajamba túrt a nyári szőkeség
szakadt ruhásan, hosszú évekig,
és szólítom a csendbe’, kéretik
hitem, ha néha visszajönne még,
jelent a múlttal összeöltenék,
most irreális álom-állapot
kidobni minden málló váll-lapot,
mert árulók a földbe tört mesék,
az ujjam újra számba rántanám,
hajam fehére újra szőke lesz,
s nem érdekel, miért van az, meg ez,
vászonpelus az élet számtanán...
Magamról ennyit; halni szült anyám.
|
|