site-tépés
Hepp Béla/aLéb: site-tépés
(bárminemű egyezés a véletlen műve)
Tudja, nekem már rég gyanús volt;
mint férfigalléron a rúzsfolt,
az „Elnézést, téves!” rebegése
a mailemben, és hogy jól megértse,
ha, kell példákat még hozok.
Látom, összefognak ellenem,
sokra gondoltam, de erre nem,
hogy más miatt, másért engem büntet
a messziről jött a messze tűntet
hogy így legyek kiátkozott,
és piszkos eszközként bevesse
a „nem ellenem, de énvelem se”
burkoltan baráti ítéletét.
Sok jobb sorsra hivatott versbeszéd
így hal belém. A szám mozog
jelezve csöndes Istenének,
más miatt nincs már bennem ének,
Ön ölt meg engem, s a tettestársak
(nagy tisztelettel, sokat ne bántsak)
így elnémulnom száz az ok...
De nem... ezernyi szál feszít meg,
akkor se, így se; nem veszítek,
csomóról csomóra bogozva át
nagy hálóvá szövöm az intrikát,
izgalmas mintákat fonok,
csalit vetek, félszónyi rothadt
vádat, hogy ezt én, azt te mondtad,
a világ torzóit mind te szülted,
sebeket tépek, kín feszül meg,
véletlen széthányt láng lobog
és mindenki fújja!
Ha vége lesz,
majd rátok sóhajtok; hát, így van ez,
nincs itt
csak meddő por, homok.
|
|