Pár lat...
Hepp Béla/aLéb: Pár lat...
Tavaszt akartam volna, mély szemébe
zuhanni, mint ki kútba nézett,
s Ön hűtött: Ez elveszett igézet...
Szolgálni vágytam volna, éjjel-nappal,
lábára tenni minden kincsem,
s Ön hátrált: Ennek értelme nincsen...
Ölelni tudtam volna, forró, tiszta
testet a testtel néma lázban,
s Ön kitért: Engem ölelni száz van...
Csókot szerettem volna, pengeéles,
szikrázva fájó vad szerelmet,
s Ön így szólt: Engem nem érdemel meg...
Most május van újra, magányos május,
emlékeimbe hullva, térden,
Önt hallom: Miért nem küzdött értem?
|
|