Kis őszi hűvös
Hepp Béla/aLéb: Kis őszi hűvös
Most épp egy régi könyvet égetek.
Felizzanak versek, történetek,
mohón emészt a drága kis kazán
- mohón emésztesz, drága kis hazám –.
Már annyi minden megtörtént velem.
Történelemmé tördelt életem
hol itt, hol ott felbukkanó sorok,
hol fenn repül, hol mélyben háborog.
Egy régi könyv csak, benne firka száz,
tankönyvi példa, hogyha rossz a máz,
külcsín, belbecs létezni sem siet,
benyel papír-grafit grafittiket.
Csak tépem, és a hang belém szakít,
a tűz igéz meg így egy északit:
míg nem lesz tolltól mocskos életű,
ártatlan minden – minden kis betű.
|
|