:
Csend ül a tavon,
ez a nyugalom.
Aranytükröt tart a víz
a lemenni kész Napnak,
lenge szellők suttognak
a lehajló ágaknak.
Lágy hullám fodrozódik
- a partot cirógatja,
s a fák törzséről a port
időnként lecsókolja.
Közel s távol senki más,
csak én nézem e tájat,
s hallgatom a magányos
és sóhajtozó fákat.
Őszi eső illata
terjeng az esti szélben,
fedett helyet keresek
a halványuló fényben.
Visszanézve látom még
a hajladozó fákat,
távol, messze egymástól
a tó két partján állnak.
Békét lehelnek
a környezetnek.
2003-09-17
(84 szó a szövegben) (907 olvasás)