Ha a földre lepottyannál,
s megpihennél kicsit,
s a porban játszadozva
várnád az igazit,
talán elmondhatnád,
- már kezdek felnőni,
leülök egy kőre –
hisz messzebb ellátni,
mint öndicséret-bűzben
folyton feredőzni,
s kritikáktól szemed
mindig elredőzni.
Észrevennéd – lehet... –
mert tanulni nem késő,
nem elveszít, épít;
sorsodban a véső.