Fehér(hol)ló-fia azaz lánya,
nem jár holmi vihánc-maszkabálba,
otthon csücsörög a kerevet tetején,
gyógynövény-kalapot visel fájós fején.
Gyógyszere elfogyott, kalapja elszakadt,
a fájdalom fejéből bőszen messze szaladt;
de ő ül tovább is roskadtan egyedül,
szíve is telet él – senkitől nem hevül.