Holdra folyt tejúton járok,
friss tejfölben dagonyázok,
túrócsillag pislákol az égen,
tejszínhab-felhő lesz menedékem.

Tejút mellett kalimpál egy lányka,
elsüllyedt a kefír-járda-sárba,
kihúzta a göncölszekér-hajtó,
mert megvágta a holdfűvágó-sarló.

Pislogó csillagok várnak szerelőre,
kimutatta ezt már a rendszer előre
- ha túl sokat kacsint földi szeretőre,
a fényéves jótállás lejár már jövőre.

Égi történések oly’ messze világa,
csapongó képzeletünk ne járjon hiába
- mesékkel töltjük meg az elképzelhetetlent,
s így azt hisszük, hogy álmunk veszélytelen itt lent.