Piroska odaért az erdő szélén álló apró házikóhoz, s erőteljesen kopogtatott az ajtón, mivel kicsit már nagyothallott öreg nagymamája.
A házban csend volt, még a légy is kimenekült a kulcslyukon a nagy nyugalom elől, majdnem szembetalálva a lánykát, hirtelen kiröppenésével. Ettől az egy kissé megijedt, s most már elkezdett kiabálni is, dörömbölés közben.
- NAGYMAMAAA! Naaagyiiiíííí! – a végén majdnem elcsuklott a hangja a nagy izgalomtól, de bentről semmi nesz nem hallatszott. Miközben az újabb kiabáláshoz és dörömböléshez erőt gyűjtött, a ház mögötti kertecskéből csoszogó neszek jutottak el füléig. Ettől még jobban megrettent, de hirtelen előbukkant a ház sarka mögül – aprókat csoszogva – Piroska nagymamája, néhány újhagymával a kezében.
- Jaj, te lány! Ne ijedezz, csak a reggelihez kerestem valami zöldfélét. Hoztál kenyeret?
- Ó, nagyi, de megijesztettél! Hoztam kenyeret, meg egy kis felvágottat is. Már nagyon éhes vagyok!
Az öreg nénike kissé nehézkesen, de megtalálta a kulcsot, s előreengedte unokáját, aki a kosár súlyától végre megszabadulva, fáradtan huppant le az asztal mellé.
Reggeli közben csak keveset beszéltek, mindketten éhesek voltak.
Piroska elmosogatott és letörölte az asztalt, míg nagymamája lecserélte a lábáról a csoszogó mamuszt egy terepjáró bakancsra.
Ezek után összeszedelőzködtek, majd elindultak az erdőbe a farkascsapdához...