Kis patakocska
- licske és locska,
fut a híd alatt,
kő felett.

Benne kavicsok
tereferélnek,
s pletykáznak minden
nő helyett.

Tiszta a forrás,
bele színpompás
virágszirom száll
- szaggatom,

de már feledem,
mi a szerelem,
s a napokat nem
faggatom:

Szeret? Nem szeret?
Örökre feled?
- Ma már csak magam
hallgatom.