A sajnálat semmit nem ér,
nem buzog benne vér,
csupán ócska szánalom.
Szíved cseppjei, mint
vörös jéghalom, hevernek
taposó lábak útján; vak
lépések tiporják, hisz
a törtetők nem látják
a porba roskadókat
- ez a kép nem illik
a mindennapok pozitív
sodrásába, csak a mosoly
és a boldogság az elfogadott;
ha hazugság is minden
moccanása. De sosemvolt
lidércek álmokat morzsolnak,
s az összetört lélek is
gyógyírt találhat, kis időt
adva még megfáradt
magának, s gúnyos fintort
vágva a morózus halálnak.