A fiú állt az út szélén, s vágyva nézett az elsuhanó kocsik után. Végre megállt mellette egy hatalmas fekete autó. Vezetője kimosolygott a a volán mögül, majd kegyesen intett:
- szállj be!
A fiú, vonakodva bár, mégis helyet foglalt az agyonfestett idősecske nő mellett, a felajánlott vezető melletti ülésen.
- Honnan jössz és hová tartasz? – riasztotta fel merengéséből a cigarettafüstön pácolódott hang.
- Otthonról... ööö... munkát keresek a városban.
- Nem vagy te még fiatal ilyesmihez? – kérdezte a nő, és bizalmaskodva a fiú térdére tette kezét.
- Már elmúltam 18. – hazudta, miközben megbabonázva bámulta a térdén fonnyadozó kéz, karmos ujjain lévő gyűrűket külön-külön.
- Talán tudok segíteni a munkakeresésben. – simogatta meg combját félre nem érthetően a vénség.
A fiúnak az undortól összeszorult a torka, s legszívesebben kiugrott volna a száguldó autóból, de akkor eszébe jutott mostohaapja kéjsóvár tekintete és hatalmas lapátkeze.

Maradt...