Lenni, vagy...
megélni
a mindennapok
teljes jelenét,
s nem csupán sodródni
az egyszerű lét
szürke folyóját
csendesen szemlélve
- hol már a dinnyehéj is
megrohadt – inkább
belecsobbanva,
s vérünkkel festve
minden pillanatot,
hogy saját történelmünk
bennünk is íródjon.
...s nem lenni,
nem élni senki helyett
egyetlen halódó
percet sem, hogy az,
mint érzelmi guanó
lelkünkben végül
megkötve,
le ne rakódjon.