Az igazság csöndesen rád nyitja az ajtót,
s mivel nem szereltél fel riasztót,
csak állhatsz vele szemben nagyokat pislogva,
míg szemed is kiúszik végül az orrodra,
mert ott flangál előtted meztelenül,
s már nem tudsz elosonni nesztelenül,
csak némán bámulod fázós, pőre testét,
az igazságra azok találnak, kik nem keresték.
S ha ott áll előtted véznán, sebekkel telve,
- mivel a valót mindenki, a szépségben keresne -
nem fordulsz-e el, szemed félőn lehunyva?
Hisz az igazság csúfságát, csak a fájdalom tudja.