Ritkán jövök,
pihenek.
Gondolatban
kisgyerek
szeretnék lenni,
megfelelni
felelőtlen szavakkal,
képzeletem
röppenne madarakkal,
s ott szállnék le,
hol jólesne
a földre leülni,
porba merülni
- hisz abból és azzá -
de közben
döntések súlya nyom,
s néha kimondott
gondolatom,
szádból fegyverként
villan felém,
s ilyenkor ijedten
botlom belém.
Ritkán jövök,
bár leszokni nem tudok,
ám tudnod kell,
senki elől nem futok
- csak néha magam elől -
de egyszer minden fal ledől.