:
Megszültem már sok ezer szót,
s leírtam több száz verset,
azt hittem, s meg is nyugodtam;
elfogytak a keservek,
s a képzelet sem bánt többé,
lehiggadt kezem, lelkem,
s más szavai sem gyújtanak
szivárványt már felettem.
De lám, rám köszönt más csendje,
fájón, kínt karmolt belém,
s felismerést tudatomba:
az egész világ enyém,
csak tükröm nem elég tiszta,
s míg keresem a rongyot,
mellyel életem sikálom,
megtalálnak a hangok.
Bezárt ajtó, s ablak mögött
leláncolt a képzelet.
Kitárom hát. Napfény jöjj be,
s világosítsd éltemet!
(66 szó a szövegben) (929 olvasás)