Játékra, ha volna kedved,
írhatnánk egy betűkertet.
Teremne ott szósziszegés,
minden hangnak jutna egy rész.

Ültethetnénk magas csendfát,
lombjába a lélek sem lát,
csak égig érő sóhajok
vigyáznának minden napot.

Gödröt ásnánk mesekútnak,
hová kacagásért futnak
sírós tájról a gyerekek,
hogy feledjék könnyeiket.

Nevelhetnénk dalosbokrot,
metszhetné egy énekbajnok,
s míg megnyesne egy-egy ágat,
szélbe szórná a kottákat.

S ha teleírtuk a kertet,
engem válassz kedvesednek,
én leszek a virág, fű, fa,
s te, ki életemet adja.

2008-10-13