Nem élek rózsaszín álmokban,
nekem is ez a hazám.
Ide születtem, s szeretteim
soha nem fogtak lazán.

Tanultam szeretni embereket,
s e földet, mely otthonom,
a Szózatot, a Himnuszt még ma is
meghatódva hallgatom.

Zászlónkat hordják eltévedt eszmék,
viseli utca mocskát,
ünnepek szétfoszlott lobogóját
háromszín könnyek mossák.

Jobb lenne talán máshol élni, hol
szavam sem értik talán?
Sosem vágytam más nép közé, könnyek
között is ez a hazám.

Ki megvádolna, hogy nem szeretem,
mert nem hangos sírásom,
feleletem csak ez: a jajgatás
nem segít az országon.

Csak a jövő megváltoztatható,
ebben nem kételkedem.
Előre nézni, hogy meg ne botolj,
s úr lenni az életen!