Nem hajlongok,
nem suttogok
a füledbe szépeket.

Naiv vagyok,
mert elhiszem,
őszintén csak így lehet.

Kemény szavak
pattogjanak
borsó helyett a falról,

sebezzenek,
hírt vigyenek,
a titokzatos kórról!

Mennyi ember
szeretetlen,
lelkük érzékeny málha,

nehéz teher,
amit cipel,
pedig csak mosolyt várna.

Mindig kapni,
csak azt szeret!
S míg maga körül forog,

annak hoz a
sors enyhülést,
ki elsőként mosolyog.