:
Szemedbe mélyülve titkukon merengek,
vajon mitől gyúl tavukban ily máglya?
... ám míg íriszeden vágyaim lebegnek,
nagy szomjú ajkam fájdalmas kín rágja.
Úgy ölelnélek, mint borostyán a fákat,
mint járda lejtését a néma-ajkú éjjel,
mint az ajzott csönd a nyári éjszakákat
tikkadt gyönyörrel, izzó szenvedéllyel.
De nem teszem meg, hisz míg fájva fáj;
tudom, valóság vagy, s nem holmi ködkép
s ha majd úgy vágylak, hogy zokog a száj
nyílként zuhanj belém, mely önmagamba tép!
(73 szó a szövegben) (1084 olvasás)