Aludj csak. De engedd, hogy álmod
szabadon, akár a nyár füstje
szökjön csak el. Ki az ablakon,
mint vágtázó mén vágytól űzve
futni szokott. Sosem tűr hámot.
Csapjon rád sorsgally, tépjen tüske,
te engedd az álmot szabadon,
és hagyd, hogy helyetted leküzdve
időt, teret ugorjon árkot.
Lopjon akár! Égjen nagy tűzbe',
mint szikkadt bogáncs a parlagon,
de az eszmék fülledt sűrűje
ne kösse nyakára a jármot,
ne hagyd, hogy vércse-kedvét tűrje
a valóságnak. Ez hatalom.