Ha hív a vágy,
Bizonytalan lehetsz és félsz,
Remegve állsz
Kétségek közt, mégis remélsz.
Az értelem
Merev falként nyomul eléd,
Önvédelem:
Képzelt veszélyt hajít feléd.
A csönd segít:
Időbe zárt tömény magány,
kulcsa a szív:
Feloldódik minden talány.
Az ősi vágy,
Hogy társadat itt megtaláld,
Húsodba szánt
Hiánya, lánctalpas gyanánt.
Vigyázz, mi hív,
Becsaphat még, messze sodor,
Ne légy naiv,
Ki bárki karjába omol.
Önámítás
A másikra vetített kép,
Hitvány csalás,
Lehet akármennyire szép…

Érezned kell,
Lényed ki teljesíti ki!
Benned a jel,
S te vagy, aki megfejtheti!