ezt az utat is már
ezerszer végigjártam
körülöttem ugyanazok a házak
ugyanazok minden falon
a már rég megszokott árnyak
mégis ma is mindegyiktől félek
végezz már velük te gyenge
összetiport lélek
mert rád borul csendesen ma is
ez a hűvös hideg nyárvégi éjszaka
felfal magába zár
jéghideg fekete friss illata
és nem fogod várni a reggelt
nem kell több napsugár
ha meghalsz sem mondja majd senki
kár volt érte kár