A nincstelen

 Ó költészet! – hűtlen, rút ara –
Zokogok érted bús éjeken,
Rám tekerted éjsötét hajad,
S szavaim elhaltak hirtelen.
Kiáltanék, hallatnám hangom,
Dalolnék naponta szüntelen,
De számon a szó rég megfagyott,
Vittél mindent, s lettem nincstelen. 

2013-06-20.