Végtelen...
Bűnös nappalok éjszakákat írnak,
hajnalok hasítják sajgó sejtjeim;
valódi végtelen... álmokat sír ma
általa végzetem; ne hagyj odakinn...
énekelj nekem... dalodba dúdold
ha mindened veszett, s én megtalálom...
de látom, elszakad gyenge húrod...
Eltiport az élet, ne hívd halálom.
Ezer sebemtől sajog itt a tűzben,
égető e kín a fagy zsarátnokán...
fotók mosódnak... exponálom ébren,
látható a kép, mi fantomom talán...
hogy néha könnyezem azt sejtheted...
minden árva cseppre zár a végtelen.
|
|