:
Március felé szaladt a toll amíg
a rongy lapom betelt, s papírkosárba
hullt a képzelettel; begyűrt a mámba
míg a telt fiók visong, s a tört radír
melódiája bús igent remélne.
Így fogant e vers, vajúdni kényszerült,
mert a szóvirág se nyílik bűnbe szült
parázsra bár a holnapot megélte…
lám, a Tűz elandalít borús szaván;
a hónapok cikáznak, ám a Fény nem
ér örökre s dúlt betűkkel áll tovább…
titokban úgy lesem hogy jajdul énem,
és eközben dalt üvölt a Kormorán
ha már a Lélek elveszett egészen.
http://www.youtube.com/watch?v=4s1oz2xqNp0
(92 szó a szövegben) (1052 olvasás)