Bölcs Nyugat

Veszni jöttem ím, s karodba omlanék
te Bölcs Nyugat, füvedre hull a szirmom,
neked pazarlom éveim s e kín nyom,
ám veled csitulhat el, ha bánt az éj;

s a tölgyes irgalom merülni édes,
én beszívom ezt a béke-illatot,
mert amit az Ős-Bakony veled hagyott
örök, s enyém maradt, enyém egészen

és a hóvarázs; a sí, a röpke szán
még pihen, hiszen ma nyárderék ölel
s tiszta képeket regél, ütemre jár:

vigyázol; ám kiszámol úgy a csönded,
hogy belőlem semmi lett, csalóka árny,
s tovább taszít a Bölcs, utamra enged.

Talány-Közép

Itt megállok. Kicsit lazult a testem
és a lélek elcsitul, de céltalan
bolyong középen s tudom, talány marad
hiába hajlok én, pedig kerestem;

és talán a szó, talán a fájt fanyar,
talán a selymes, édes íz még elér
dalomhoz, bár veszítek, és mindenért;
talán talány, és a mély is felkavar.

Csak állok… hajam lobog, s a tegnapok
dehogy halódnak; ím nem adnak enyhet
úgy nekem, hogy csended és az oltalom

szelíd-szolid szaván szitálsz kegyelmet
és a tiszta szó; a tűnt halál-halom
s a pillanat belém veszett, ha sejted.

 Mohó Kelet

Talán a mindenem lehetne tájad
és a semmiből kihajt a puszta lét,
s a szél cirógat arcon ha útra kél,
ahol csupán a vágy, a csönd mi árad.

Tenyérbe zár varázsod és tenyérbe
rejtem én is vélt magányod, hallgatok…
nem tudok röpülni, szárnyszegett vagyok;
megölt a múlt, jelen s jövő egésze.

Csupán csak élni kéne itt a síkon,
égni; én ma lángolok, de már tudod
te csent csalárd; amint erőre bírom

és amíg a földed úgy fogad vakon
miként vadak vagyunk, pedig csak kínon
él hitünk, hiszen csomókba gyűrt halom.

 Végül itt

Mivégre lágyulok, hiszen botorság,
a bűn pedig fogan, de nincs menekvés;
a kínra kín tolul s ha néha elvész,
csupán csak legbelül, de új mocsok rág.

Az ébredés fukar s a tőre éles,
ím bevág a gyönge húsba, még marad;
tán világom újra él az ég alatt,
a pillanat törékeny és negédes.

És amúgy kit érdekelne szóvirág,
ki fejtené, ha titkokat sugallna
és ki érti azt, mi itt feszít s kirág…

„csak élni kell”; s ha nem mocsár hatalma,
hát lehúz a láp, a tetszhalott világ,
karom nehéz, s e táj legyőz, ural ma.

2012. augusztus 18.