:
Bízom a jövőben, mindig erre vágytam.
Olthatott akárki, engem nem rengetett.
Lidércek tolongtak sok ártalmas árnyban,
De győzni nem tudtak az akarat felett.
Onthattak a démonok hazug igéket,
Gyermeki lelkemben ez csak fátyolkép lett.
Úgy vágytam a jövőt! Ma hív, sugarat oszt,
Jelenből versbe szőtt erőt sugallott most.
Elmerengni hívom itt költőtársaim,
Sajogva súgom ezt, hát alázatra int:
Zenéljen az új év, szálljanak szép szavak!
Tudom, megfoganhat még sok hű gondolat.
Elérhet Emberhez a Minden, ami nincs;
Ne térjen másfelé, ha élhető a kincs!
Dőljenek tőletek színtiszta, szűrt szavak,
Őserő legyen a vers, mert csak így szabad!
Tehát: a szó él, van új év, s lesz új Tavasz!
(93 szó a szövegben) (255 olvasás)
