:
Már virágot ölt a som, vadalma szólt,
hogy kökény előttük illatolt felém,
halni tűnt viráguk éhe szép mesén
majd kihajt, s az érverés tavaszra folt.
Ébredést sugall felém a tiszta szó,
szirmokat terít elém e lenge kép,
s bodza bontja mámorát, pedig te épp
meg sem érted azt, mi titkon átható.
Még virágba bújhat arcod, így enyém
mind, mi volt az élted és amerre tart,
mert enyém a lelked is, mikor zenén
andalodva majd szelíd ölembe hajt,
és vigyázom úgy, magamba rejtem én,
mint beérkező hajót a büszke part.
(76 szó a szövegben) (293 olvasás)
