:
Szárnyakat ragasztasz. Olyan szárnyakat, amelyekkel úgy repülhetek, hogy biztonságban érzem magam. Gondoskodsz arról, hogy véletlenül se essek Ikarosz hibájába.
Ezermester vagy. A mai világban szinte lehetetlen hasonlóhoz jutni, de nekem megadatott.
Mégiscsak szerencsés vagyok?
Óvatosan kibontom gyenge szárnyaim, úszom a talaj fölött. Nem vágyom túl magasra, csak bátortalanul, széttárt karokkal, csendes mosollyal hasítom a levegőeget. Hatalmas belégzés... tüdőtágító sóhaj... lent hagyok minden negatívumot... magamba zárom az éltető levegőt, kacérkodom a szavakkal, ritmusokkal. Élvezem a lebegést.
Ezermester vagy. Szerény, visszafogott, csendes, pedig magasabban repülhetnél bárkinél, mindened megadatott ehhez. Értesz a viaszos szárnyakhoz, a kósza lelkekhez, mestere vagy a szavaknak, az ujjaidtól kelnek életre.
Energiád végtelen. Két "lapátolás" közt szárnyakat osztogatsz a szárnyaszegettnek, önzetlenül.
Mi ez, ha nem kiváltságos kincs?
Szárnyakat ragasztok neked, hát repülj te is!
elnyűtt avarban
szunnyadó szóvirágok
szárnyat bontanak
2011. március 17.
(124 szó a szövegben) (242 olvasás)
