Ha majd ellobbanni készül benned a láng, gyöngy kacajjal szítom szunnyadó tüzedet,
és anya sem óvja úgy féltett gyermekét,
ahogy az ősz elől magamba rejtelek,
aztán majd szűz havon ölelés lesz a kard,
egy csók hagy balzsamot elgyötört lelkeden,
és újra vér zubog, a szív ritmusra jár,
még nem vár a sír, maradj meg nekem – muszáj.
