Horák Andrea Kankalin: Kulcstalan

Csapdába csalt a líra gyilkosa.
Szeme kidülled,
tőrét élezi.
Jeges tenyerét számra tapasztja,
nem sikoltok,
belém fagyott a szó.

Tömlöcébe vonszol.
Fekete posztó az ablakon –
vaksötét száműzi a fényt.
Az ajtó rácsán rozsdás lakat,
kulcstalan remény.
Bezárva
megközelíthetetlen vagyok.
Fogy a levegőm.
Fuldoklom,
és nem talál rám
a Múzsa.

Kétségbeesve keresem
lelkem mélyén
azt a bűvös mosolyt,
mely nemrég
ott ült ajkam szegletén,
hogy varázslatával
kiszabadítsam magam.