| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Három millió a zsebben /akars?? ?
Szerző: Almasy - Almásy Béla
(09-25-2013 @ 12:17 pm)
:
Akars? 2.
2013-05-13
Három millió a zsebben.
Arra gondoltam, hogy ez a kis sztori 8 évvel ezelőtt történt. De ugye nálam egy két év ide vagy oda már nem számít. Utána néztem, fiamat is megkérdeztem és 2003-ban volt, tehát már 10 évvel ezelőtt.
Úgy indult a dolog, hogy fiamnak és feleségének volt egy kis ikerházuk. Hozzánk közel Pestújhelyen, egy aránylag zajos kis utcában. Az utca vége az M3-as sztráda volt.
Aránylag könnyen eladták kis házukat és csendesebb környéket kerestek.
Addig nálunk laktak, aminek mi nagyon örültünk. Ők, mármint a fiatalok kevésbé.
Közel egy évig keresgéltek. Végül a 16. kerületben találtak egy modern, amerikai minta módjára megépített, szerintem remek családi házat. Minden volt benne, két garázs, modern fűtés, beépített konyha, mosogató géppel. Egy nagy kert, ami hatalmas fákkal volt kerítve. Egy rövid sor virág, a többi fű, ahogy ma mondanák, nyaraló feelling volt.
Megverekedtek az eladóval és a vételárral, megegyeztek.
Ügyvédhez mentek és előleget kellett fizetni. Ha jól emlékszem két vagy három hét múlva volt a ház beköltözhető.
Egyik reggel azt mondja fiam:
- Apu ki kell fizetnem az előleget, légyszi vegyél ki 3 milliót a bankszámlámról. Neked van jogosultságod hozzáférni. És hozd el nekem az egyetemre.
Tanárként dolgozott, a Gellérthegyi Államigazgatási egyetemen. Egyáltalán nem örültem a megbízásnak. Nem szeretem, ha sok pénz van nálam, ha 5.000-ft, az már a maximum.
De parancs az parancs.
A keleti pályaudvar épületében volt a bankfiók. Elég sokan voltak az ügyfelek. Mikor sorra kerültem, megmondtam az előadónak, hogy szeretném ezt a nagyösszeget az irodában felvenni. Nem a nyilvánosság előtt. Semmi gond mondta és bekísért egy belső szobába.
Tudatosan egy olyan zakót vettem fel, amely két cipzáras belső zsebbel rendelkezett. Megkaptam a pénzt és kettéosztva elhelyeztem a két belső zsebembe és gondosan ráhúztam a cippet.
A 7 es busszal kellett utaznom a Gellérthegy irányába. Elsétáltam a Thököly út és Szinva utca sarkán lévő buszmegállóhoz. Egész életemben ezen a környéken éltem. Gyerekként itt laktam. Szüleimnek itt volt üzletük. Mint szövetkezeti tag itt dolgoztam a Thököly út 19 ben. És utoljára a Garay téren, ami egy saroknyira van a megállótól, több mint 45 évig volt elektromos üzletem. Engem itt mindenki ismert. Szinte már nem is köszöntek, be voltam építve a házfalakba.
Várom a buszt. Hozzám lép egy igazán csinos, jól öltözött, farmerdzseki, farmernadrág, ápolt, de festett szőke hajú, kis töltött galamb.
- Szép jó napot kívánok - mondja mosolyogva és kezét nyújtja.
- Rég láttam - így folytatja -, hogy tetszik lenni?
Ugye én itt közismert vagyok. Gondoltam biztos még az üzletemből ismer. Udvariasan válaszoltam, miközben Ő csak fogta, szinte szeretettel kezemet. Majd bizalmasan, másik kezével megkopogtatta zakómat, pont ahol a belső zsebemben a nagy pénz lapult. Kicsit közelebb hajolva, súgva megkérdezte:
- Egy kis „pina” nem kéne? - Talán három másodpercig tartott, mire agyamhoz jutott a helyes válasz.
- Nem lenne rossz, de és sajnos, nincs nálam pénz.
Elmosolyodott, elengedte kezemet.
- Akkor talán máskor -, mondta és ellibegett a Dózsa György út irányába.
Megjött a busz, felszálltam. Visszanézve még láttam, ahogy beszélgetést kezdeményez egy kalapos férfiúval. Nem könnyű szakma gondoltam magamban, és megtapogattam zsebeimben, a házra szánt 3 millió előleget.
(510 szó a szövegben) (563 olvasás) 
|
[ Vissza: Almasy - Almásy Béla | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
