ÖNKRITIKA.

 
       Helyenként „nem túlrejtett”dicsekvéssel.                        

                                                                                    20110510
Azt mondják, hogy az idős korral együtt jár a bölcsesség.
Ha sikeresen megérem, Augusztusban 85 éves leszek.
Sajnos egyáltalán nem érzem magam bölcsnek, inkább egy sértett kamasznak, aki elvesztette éveit.
Mindig meglepődök, mikor valamiről szó van, hogy milyen régen művelem.

Ma is az u.n. veterán csapatban teniszeztem, ahol két, hozzánk képes fiatal is játszik, az egyik egy jó 50-es férfi,
a másik egy nagyon aranyos és talán legjobban játszó frissnyugdíjas Doktornő, kislányos alakkal és remek futóművel.
A negyedik az Ukrán nagykövet 84 éves, stramm pasi.

Róla mindig az a vicc jut eszembe, mikor a katonákat ellenőrzik, hogy miként reagálnak a hidegre.

Először egy amerikai néger katonát tesznek be a jégszekrénybe, Ő már mínusz 10 foknál dörömböl, hogy ki akar jönni.

A következő egy európai, mínusz 20 foknál dörömböl,
Végül a ruszki kiskatona a harmadik és mivel nem dörömböl
még mínusz 40 foknál sem, kinyitják a jégszekrényt.
Kiesik egy nagy jégtömb benne a ruszki, könyökével széttöri a jégtömböt így kiáltva: Szergej fasza gyerek!! Nem fagy meg!!

Hát ilyen az én Ukrán partnerem.
Mindig velem van párban, nagyon jól megértjük és kiegészítjük egymást
 Az ellenfelem a fent említett 50-es, egyik jól sikerült röptém után, azt mondta: GYulukám, hogy csinálod , én képtelen vagyok megtanulni.
Persze, mondtam hanyagul, majd ha Neked is 50 éves rutinod lesz.
Utána gondoltam, és alábecsültem magam, mert legalább 65 éve játszom.
Nem dicsekvésből mondom, de 19 éves korom óta motort és autót is vezetek, srác koromban piszok jól bicikliztem.
Most is van bringám, de csak hidegben kerekezem, mert, ahogy egy kicsit jobb idő van,
már a kismotoromon ülök és élvezem fürgeségét.

Még semmi ütközéses balesetem nem volt egyik járművel sem. Bringával és motorkámmal már többször elestem, mindig saját túlzott önbizalmam miatt.
Autót idáig nagyon kiegyensúlyozottan és nyugodtan vezettem, feleségem és fiam, állandóan beleszólnak, és csinnbe vezényelnének,
De nem hagyom magam és kerülöm a veszélyhelyzeteket.
Mostanában egy érdekes változást vettem észre magamon.
Ahogy az LGT mondja: Mindenki másképp csinálja!! Én is.
Bevállalós lettem.
Na, mondom, magamnak azt a zöldet még elérem,
s nyomom a gázpedált,
Hát ez előtt a Busz előtt még játszva befordulok és befordulok,
de még beférek és megelőzöm,

Egy kicsit szűk a hely, de nekem elég,
A két másik autós ijedten széthúzódik.
Hát, ahogy a Besenyő Pista bácsi kérdezné: Noormaalis?
De csak akkor vagyok ilyen vagány, ha egyedül vagyok.
Bárki ül a kocsimban, régi nyugodt énem, újra uralmon van.

Fiatal koromban soha nem hajtottam a csajokra és nem kezdeményeztem ismerkedést.
De nem is kellett, mert ugye, mint már többször leírtam, én a szerencse fia vagyok,
már a tánciskolába is betáncos voltam, a Vasárnapi össztáncra ingyen jártam és szerettek velem a lányok táncolni
Később sem kellett ismerkedést provokálnom, mert mindig én akadtam egy széplány hálójába.
Elég nehezen melegedtem be egy új társaságba és volt, hogy egész este talán egy mondatot mondtam.
A fészek klubban, mikor Maros Gabi operaénekes és
nagy Duma Berci először ült asztalunkhoz, egész este meg sem szólaltam.
Legközelebb valami üzletem rémtörténetet meséltem barátaimnak, mikor Gabi megjelent és be kellett fejeznem.Talán még 5 percig beszéltem és mivel érdekes, jó történet volt, nagyokat nevettek.
Utána Gabi megölelt és azt mondta: Hát neked nyelved is van.

Én Anyukám természetét örököltem, kicsit távoltartó voltaBezzeg Apám és Öcsikém pillanatok alatt a társaság központja, sőt fénypontja lett, magabiztos aranyos humoruk miatt.

Talán 5 éve, hogy változást vettem észre saját magamon.

Mindenkivel beszélgetek és barátkozom.

A minap a Keletinél várok a buszra, hozzám lép egy fiatal munkanélküli és koldul. A zsebem mélyén találtam egy ötvenest és odaadtam. Rákérdeztem: fiatal és erős vagy, muszáj koldulnod?

Azt mondta muszáj és odébb lépett.

Két perc múlva visszajött    Kirúgtak a rohadtak, feleségem ott hagyott, négy gyerekem van az asszonynál és nem engedi látnom őket.

Tovább koldult, majd ismét visszajött,

Reggel szemetet szedtem a ligetben, kaptam 200 frt. órabért

Már elittam, most kajára gyűjtök, de valószínűleg, rövid ital lesz belőle.

Megjött a buszom, felszálltam.

Talán egy hét múlva, ugyanott talált engem.

Adj egy kis lóvét,

Ma még nem ettem. De ittál mondom, érzem milyen büdös vagy.

Persze ittam, éhség ellen.         Persze, hogy adtam.

                     Ilyen barátaim vannak.

A villamoson, vagy a buszon minden képbe lévő kissráccal kikezdek. Eltakarom az arcom a kalapommal, majd előbukkanok.

Tágra nyílt szemmel figyelnek, majd kacagnak.

Az idősebb asszonyokat csak be kell indítani egy találó mondattal és leszállásig elmondják, fárasztó napjukat.

A srácokkal is komázom.

Látom, Fradi sálad van, az én fiam is Fradi drukker, égtek, mint a rongy.

Ne tessék mondani a második helyen vagyunk, részt vehetünk külföldi csapatok elleni kupában és jövőre bajnok lesz a Fradi.

Ez már nem Fradi, tele van külföldi játékossal. mondom

Igen, mondja a srác, de pl. az olasz Interben, csak két olasz játszik.

Csókolom, mondja, leszállok.

A fiatal lányokkal is kikezdek a villamoson.

Mondom, de szép szempillád van, ez már boszorkány söprűnek is megfelel.

Igen mondja, elég sokat vacakoltam vele, mire így sikerült.

A melósokkal is dumálok.

Látom festékes a nadrágod, festő vagy? Affenét mondja ez vakolat,

Csak falat spicceltem, de olyan hideg van, abba kellett hagynom.

A múltkor egy kimondottan nagyon szép kislány ült velem szemben a buszon.

Meddig utazol? Kérdem

Hát egész Pasarétig.

Sajnos én a körútnál leszállok.

Miért sajnos, kérdi,

Mert csak addig nézhetlek, hogy milyen szép vagy.

Jöjjön kicsit tovább a bácsi, mondja nevetve.

Nem lehet drágám, vár a fiam a Corvin parkolóban és a nagyobbik unokám is vele van, akit imádok.

Hát így lezüllöttem, mindenkivel kikezdek és élvezem a társaságukat.

De ehhez az kellett, hogy ilyen idős legyek.

Ki lehet bírni.

Ezt a kritikát kaptam a legkeményebb irodalmi klubtagunktól:

Nahát! Jó Bátyám!

Gratulálok az U  85 eredményeidhez!

Remélem az örökké elfoglalt krónikus időzavarban szenvedő Rapistáknak van annyira jó szimata, hogy idejön az oldaladra és végre megtanulja Tőled, hogy nem lehet Ő gyorsabb az árnyékánál.

Megérti, mi lehet a vitalitás forrása.

Na és a legfontosabb mi az, hogy DERÜ.

Abban bízom, hogy a Jóisten lát Téged, hisz Ő is tanulhat néha teremtményeitől, pl. milyen is az, ha valaki válogatás nélkül bírja szeretni az embereket

Barátsággal     /Átutazó = ez a művészneve./

Egy másik.

Kedves Almusz! A titkodat nem tudom, de számomra valami olyasmi, hogy sokan a jót is elrontják, Te pedig ki tudtad hozni a legmélyebb rosszból is a jót.

T.Péter.