Apu csak egy van.                          2011.jun 10

                          Alcím: Bukfenc mindent tud.

 Az oroszlán jegyében születtem, de már akkor is csak félárújeggyel, mert  augusztus 23.-án, ez az utolsó nap és épphogy sikerült bojtos farkát elkapnom.
Állítólag e csillagkép szülöttje, hajlamos a dicsekvésre. Ez nem igaz, mert azt szoktam mondani,
hogy eddig csak felvágtam, de most már tökéletes vagyok.

Kis menyem újságíró végzettségű és 10 évvel ezelőtt, fiammal közösen indítottak egy újságot
        
                 VILÁGJÁRÓ Utazási Magazin     címmel

 A Magazin nagyon szép, a gyönyörű képek mellett, remek utazási beszámolókat tartalmaz, sikeres és nem könnyen,
de ezt a gazdasági válságot is, eddig úgy látszik, átvészeli.

Mikor az első szám megjelent, rögtön, két terrorista repülőgép, direkt belerohant New York két legszebb felhőkarcolójába,
hogy az embereknek elmenjen a kedvük az utazástól
és a mi utazási magazinunk bekracholjon.

De az újság keményen tartotta magát és most már 10. éve,
minden hónapban megjelenik általában 80 oldallal.

 Na. Most jövök én.

Ugye, mert Apu nyugdíjas, ha kell, ráér, autója is van, aránylag értelmes, tud az emberek nyelvén, ismeri Budapestet, a környékét is. Mindenre használható, sürgősség esetén kismotorjával átszlalomozik a zsúfolt városon, tehát ahogy a cirkuszi bohóc ismételgeti:

Bukfenc mindent tud.

Aput ellehet küldeni a Remittendáért, ezek a megmaradt példányok, mert ezeket később többféle módon még értékesíteni lehet.

Aput elzavarhatjuk, csak ide a Kén utcába, 1 drb. térképért, vagy Újpestre 3 drb. könyvért, de a könyvelőnőhöz is kiugorhat Pesterzsébetre és a Ferihegyi reptérre is szállíthat akár 200 magazint, hogy feltegyék a különböző járatokra,
és van egy maszek repülőtársaság Budaörsön, Apunak az is útba esik

 Fiam kedvenc mondása: Apu Téged nem lehetne kitalálni.

Ezt először New York- ban mondta, mikor elolvasta
az 1965 szept.-ében írt emléksoromat.

Ekkor voltam először az USÁ-ban az Empire State felhőkarcoló tetején és akkor az emlékkönyvbe ezt írtam:

Na, itt is voltam Almásy Gyula, idegeneknek Béla.

A nevek rövid története, hogy a keresztlevemben, Gyula vagyok az Anyakönyvi lapomon, a Hivatal bornírtsága miatt, Béla.

Aki ismer, Gyulának nevez, ha idegen, akkor Bélának.
De ezt már többször is megírtam.

28 évvel később másodszor voltam, de most már 22 éves fiammal ugyanitt és megpróbáltuk ezt az antik beírást, már csak poénból is megkeresni.               Persze, hol van az már?

Hát a raktárban és kemény 20 dollcsiért,
másnapra előkeresték és megmutathattam ebadta kölykömnek.

Ekkor mondta először, mostanra már szállóigét:
Apu, Téged nem lehetne kitalálni.

 Mikor 10 évvel ezelőtt elkezdtük az újságot,
a nagyobb Utazási Irodáknak, ingyen adtunk,
egy 20 darabból álló köteget, terjesztésre.

Hát, ugye itt van Apu, ismétlem magam, nyugdíjas, ráér,
ismeri Budapestet stb, és hál isten jó erőben van
és ezt az ingyenes terjesztést  remekül meg tudja oldani.

Bepakoltam autómba 400 újságot, elmentem a Madách térre.
Ez volt a legközelebbi parkoló a belvárosban, vittem egy négykerekű, tolható kiskocsit és erre elhelyeztem
az első adagot kb. 200 drb-t.

A belvárosi irodákba szállítottam,
innen aránylag jól megközelíthetők voltak.

Ugye, mint mondtam az újság neve nagybetűkkel ráírva  
                             VILÁGJÁRÓ

Tolom a kiskocsit a rengeteg újsággal, mikor mellettem, velem jön, már legalább 20 métert, egy igazán normális kinézésű pasas, majd megszólal:   Maga tényleg ezzel járja a világot?

 Minden tavasszal van az EXPO-ban, utazási kiállítás.

Újságunknak saját pavilonja van és ilyenkor az egész évi anyag, bármelyik példánya megvásárolható és kedvezmény is van,
ha több darabot vásárolsz.

Mindig kilátogatok és dagad a mellem, a kirakatként kitett sok gyönyörű újság láttán és örülök, mert nagy az érdeklődés
és elismerik a magazin szépségét és értékes, érdekes tartalmát.

Persze drága a belépőjegy a kiállításra, de eddig mindig megoldottam, hogy, mint minden idők legjobb szállítója
és mindenre felhasználható „Samesze” potyán bemehessek.

Idén megbeszéltem fiammal, hogy Szombat d.u. 2 órára a főbejáratnál leszek és értem jön,
hoz egy szakmai belépőt és már benn is vagyok.

De előbb hívjam fel mobilján, ha már leszálltam a külön buszról. Odaértem, felhívtam, ki volt kapcsolva.

Akkor nekem kell megoldanom, de 1300-ért csak nem veszek jegyet, Jó, jó nyugdíjas csak 900,
de Apu csak nem vesz”erre” jegyet.

Látom, hogy az egyik szélső kapunál
egymás után mennek be a bennfentesek,
felmutatván kemény bankkártya szerű belépőjűket.
Az ellenőr egy kis lézer lámpácskával rávilágít,
mert egy azonosító szám van a lapocskán és ezt ellenőrzi, 
ha pityeg a háta mögötti kis erősítő, az illető bemehet.
Elővettem fiam nemzetközi névjegyét, ezen négy telefonszám is van, rá van írva nagy betűkkel
                         UTAZÁS VILÁGJÁRÓ
és a másik oldalán angolul is  Dr Gyula Almásy marketing director
és jó kemény kis kártyából készült,
hasonló a többi felmutatott lapocskához.

Persze azonosító szám nincs rajta, de nekem van pléhpofám.

Beállok a sorba, talán hárman voltak előttem,
átnyújtom a névjegyet, persze az angol oldalával,
ellenőrkém lámpázik, persze nem pityeg.
Asszongya, nincs rajta azonosító,
Nekem nem is kell, mondom és veszem ki kezéből a névjegyet, 
Elnézést, Uram mondja, udvariasan félre állva, tessék befáradni.
Na, azért.

Talán 50 métert sétáltam a csarnok felé, fiam szalad elém,
mert telefonja kiírta, hogy kerestem.
Megdöbbenve látja, hogy szembe jövök.
Apu, csak, csak, nem vettél jegyet?
Noormaalis mondtam, mint Besenyő Pista bácsi,
úgy ismersz Te engem?

Elmeséltem névjegye varázs erejét, a pavilonig röhögött,
persze rögtön mindenkinek elmesélte és ismét megállapította:

Apu, Téged nem lehetne kitalálni.

Amit most írok nem függ össze az újsággal,
de bukfenc itt is mindent tud

 Két héttel ezelőtt jó öreg, 35 éves, de nagyon szeretett motorcsónakunk időszakos műszaki vizsgája volt.
Itt semmit nem kell produkálni a hajócskával,
csak fel kell mutatni a kötelező felszereléseket.

Persze a kis Almásy mint legtöbbször, ha szükség van rá,
külföldön volt és ugye „bukfenc mindent tud”,
én vittem el a hajót a vizsgára.

Kivontattam a római partra, megjelent a két vizsgáztató
és a felsorakozott hajókat átvizsgálta.
Hozzám is odajöttek, nagyon normálisak voltak és sorban mutogattam Nekik a dolgokat.

Négy mentőmellény van előírva, megmutattam, hogy 5 drb. is van.

Igen mondták, de ezek régiek, most már EU szabvány van,
ki kell őket cserélni.
Akkor mutassam a tűzoltó flakont, megmutattam, még sosem használtuk, rajta a gyári plomba. Megnézték, igen megfelelne,
de lejárt az érvényessége, vigyem el a tűzoltókhoz érvényesíteni, vagy vegyek újat,

Kérik a mentődobozt, sosem használtuk hál isten,
még a celofán is rajta van, de ennek is csak 2009 ig van garanciája

és még van a mentőkarika, amit a vízbeesőnek kell bedobni.
Persze van, de már ez sem EU szabvány újat kell venni.

De semmi baj mondják nagyon rendesen, látjuk, minden van,
Kitetszik mindet újakra cserélni és jóindulatból,

2 évre megadjuk a műszaki érvényességet.

Mondom: Uraim, ha minden vadiúj lesz,
igazán megadhatnák három évre az érvényességét.

Egymásra néztek, rendben mondták és nagyon figyeltem,
sőt írás közben is odaszóltam, hogy 2014-et írjanak.

Persze csak az új EU szabvány miatt nem fogok újakat venni,
mikor minden hibátlan.

Megjön fiam, Apu,   sikerült a vizsga?   kérdi
Persze, mondom     
és, és legalább két évre?

Gyenge vagy fiacskám, mert 3 évre
és részletesen elmondtam a vizsga történetét.
Meggörbülve kacagott 3 percig végül kimondta a szállóigét:

Apu, Téged nem lehetne kitalálni.