Gyula nagyapó a buszon.

Vadiúj igaz mese a múlt Szombaton                          2013-11-29

 Szombat délelőtt.
A teniszt nézem a TV-én.
Nem nagyszám, nem játszanak a „menők”.
Valami párszáz dolláros versenyke.

Fiam telefonál.
Apafej kérdi, nem akarsz kijönni a „hó Shaw” - ra.
Kint vagyunk az újsággal, elég érdekes.

Mikor jöjjek?

Ebédelj meg és gyere.
Rendben, kettőre jövök.

Csörögj rám, ha a Főkapuhoz érkeztél
és kihozok egy szakmai belépőt.

Szombat lévén nem jár a 62 –es,
de átszállással eljutottam az Eörs Vezér térre.

Innen indul a 100-as busz, ez megy az Expó bejáratához.
Ezen a buszon a vezetőnél lehet csak felszállni.

A többi ajtó zárva.
A vezetőnél a belső ablak nyitva, a jegyeket ellenőrzi.

Fellépek.

Jó napot kívánok, mondom gyanútlanul.
Jegyet vagy bérletet kérek, szól a busz sofőr,
kb. 40 éves, rám se nézve.

Belső zsebembe nyúlok, ekkor rám tekint.
Személyi? Kérdi.

Bizony mondom és méghozzá sötét bordó, keményfedelű.
Rám mosolyog, elnézést, hány éves?

Ha nem esel le az ülésről, megmondom, 87.
Akkor valóban nem kell jegy, de húsz évet bátran letagadhat.

Na, süsd meg, mondom, az is már 67
és még azzal is jogosan utazok jegy nélkül.

Nevet, hangosan.
Köszönöm, mondja,
Derűs, vidám napot kaptam Öntől.

Elutaztunk a főkapuig. Fiam, már várt a buszmegállóban.
Látja, hogy a busz sofőrrel, egymásnak vidáman integetve leszállok.

Apu, kérdi, ez mi volt?

Semmi, csak kicsit dumáltam a busz vezetővel.
Persze el kellett mondanom szóról szóra.

Hangosan rám nevet.

Hát úgy őszintén. Apu, lehetne Téged kitalálni.