,,

                                                             Koncepció

                                                                              2007 12 24.

Azok a nyolcvanas évek…

Lopni, tudni kell.

Ezt Fényes Szabolcs mondta egy okoskodó riporternek,
aki pimaszul rákérdezett, miszerint a művész legújabb dalai emlékeztetnek, a harminc évvel ezelőtt megírt siker számaira.

Igen mondta, Szabolcs, én csak jó helyről szeretek lopni, ezért lopok magamtól.

Én a legvidámabb barakkban voltam osztályidegen maszek.
Mivel a kisiparra szükség van, mondta a szociálpolitika,
ezért megtűrtek és nemhogy megszorítások értek volna,
mint manapság a liberális pártok fénykorában,
hanem kedvezményeket kaptam.

Például, mert szakmunkás tanulókat „nevelek”
10 % adókedvezményt,
per kopoltyú.

Az én szakmám a híradástechnika szaknyelven.  
Ez a tudomány olyan pimaszul és hihetetlen gyorsasággal fejlődött és fejlődik, pláne mióta a félvezetőket kitalálták,
hogy ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani vele.
Ráadásul a szakmán belül is mindig ki kellett valamit találni,
hogy ne csak a javításokból éljünk,
mert valami különlegességre könnyebben akadt vevő. 

 Kezdetben vala a Néprádió átalakítása világvevőre.
Ezután megjelent az URH,
persze csak a keleti sáv volt a nálunk forgalmazott rádiókban.
Tehát át kellett alakítani mindkét sáv vételére.
A vevők többsége szerette volna, hogy a gyári új készüléke átalakítás nélkül is vegye a nyugati sávot,
ezért kitaláltunk egy külső URH csatlakozást,
amivel készülék bontása nélkül mindkét sáv foghatóvá vált.

Mivel a barakk egyre vidámabb lett, engedélyezték,
hogy eleinte csak használt készülékek, majd hanglemezek,
magnó kazetták, alkatrészek, és egyéb szakmához alig tartozó tárgyakat, a végén még Dezodort is árulhattam,
mert a lengyel turisták tucat számra vitték.

Mikor első alkalommal foglalkozhattam hanglemezekkel,
a kirakat egyik széles oldalát szinte kitapétáztam,
a sikeres, befutott együttesek lemezborítójával,

mint Queen, M.Jackson, Abba, Neoton familia, R-GO.
Szörényi, Korál, Zorán stb. de klasszikus és opera lemezeket is reklámoztam. 
A lemezek felvételei magnókazettán is kaphatók voltak
és néhány műsoros kazettát is kiraktam a kirakatba.
Olyan faldöngető sikerem nem volt, de egy-két lemezt,
és valamivel több kazettát naponként eladtam.

Néhány hónapja már foglalkoztam a zeneszámokkal,
mikor egy jólöltözött, negyvenes hölgy, hosszas válogatás után kiválasztotta a Ravel boleró magyar zenekari feldolgozását,
és tudálékosan megkérdezte:

Mondja, milyen koncepció szerint árulja a hanglemezeket.
Meghökkentem, majd azt válaszoltam:
Én a lemezek eladásával foglalkozom,
nem pedig a közönség nevelésével
és bizony azokat a lemezeket rendelem meg,
amire a vevőknek igénye van.

Hát ez nem helyes mondá, mert Önnek a közízlés érdekében
csak zeneileg kifogástalan műveket volna szabad árusítani.

Kifizette az aránylag olcsó lemezt,
majd magabiztos nagyképűséggel kiszédült az üzletből.

Néhány nappal később a Keleti aluljáróban igyekeztem a Metróhoz. Meghallottam, hogy az egyik kis butiknál
az üzlet elé kihelyezett hangfalból zene szól
és az árus így hirdeti műsoros kazettáit.

Hát ilyet én is tudok és már másnap kitettem
egy hatalmas, egy négyzetméteres hangfalat a bejáratom mellé. 

A hangfalnak története van,
mert a Korál zenekar kiselejtezett darabja volt.
Gyuri tanulóm /aki mellékesen a zenekar hang technikusa volt,/ hozta üzletembe, mert a profiknak már kicsi volt és nekem adta.

A hangfalban két darab 100 wattos,
és két darab nagyon jó minőségű
magas hang kiemelő hangszóró volt.

Ez ideáig csak kerülgettük, nem használtuk.

Volt egy lengyel mini muzik centerem, amin az eladandó hanglemezeket és magnó kazettákat a vevőknek bemutattam.
Saját hangfalai voltak és tűrhetően szóltak.
Ráakasztottam a profi nagy dög hangfalat
erre a nyamvadt kis erősítőre és bekapcsoltam.

Mellbevágóan gyönyörűen megszólalt és minden hangszer
és hang szinte önállóan csengett és a legmegviseltebb lemez
vagy kazetta is csodálatos tisztasággal volt hallható.

Szóval lopni, tudni kell, mert elloptam az aluljáróban lévő kis butik ötletét és az utcára sugárzott zene, megsokszorozta vevőim vásárlási kedvét.

És most jön a koncepció!!
Divatos slágereket sugároztam az utcára
és talán legjobban a Modern Talking zeneszámait kedvelték.
Ebből elég sokat eladtam.

Felfigyeltem rá, hogy nagyon sokan keresik
a délszláv magyar 3+2 nevű kis együttes kazettáit.
Valóban a „kombiné, kombiné, csipkés kombiné” daluk
óriási sláger lett.
Ezután egymás után alakultak a magyar lakodalmas rock zenekarok és hasonló vidám, és jó ritmusú zenefelvételeket készítettek.

Rajtam nem múlik a koncepció gondoltam
és beszereztem az összes lakodalmas rock kazettát,
Lagzi Lajcsitól, Kadlott Károlyig, Nyulas Misi-ig.

Mikor az első mulatós kazettát kiküldtem
a csoda hangfalon az utcára,
Istenbiza megállott a gyalogos forgalom
és a téren dolgozó három utcaseprő csak az üzletem előtt sepert.

És vették és vitték, és több évig tartotta magát,
vagy még most  is tart, ez a népnevelő koncepció.

A gyengébbek kedvéért és tanulságul leírom
a legjobban kedvelt kazetta első vers szakát,
amit, a zeneakadémiát végzett trombitás,
de a mulatós dalokból meggazdagodott Lagzi Lajcsi követett el:

Van nekem egy csíkos gatyám
Benne hordom a ceruzám
Akármennyit írok vele                                
Mégse kopik el a hegye.
                                   Hát koncepció az van.