Apám a hittérítő.

Egy apró kis derű az ocsmány háborúból-

Mint már több feledhetetlen remekművemben megírtam,
szüleimnek a VII. kerületben a Thököly úton volt
egy villamossági szaküzletük.

A közeli szomszéd üzlet tulajdonosok, jó kapcsolatban voltak,
segítették egymást és a háború alatt,
minden hiánycikkhez az átlagnál könnyebben juthattunk hozzá.

A háború eleinte hazánkat csak távolról érintette,
és mivel az üzlet tulajdonosok általában
40 évesnél idősebbek voltak,
a kezdeti katonai behívások még elkerülték Őket.

Jó időben hétvégén közös motoros kirándulásokat szerveztek
és bejárták Magyarország legszebb vidékeit.

1943 végén,
még csak kis léptekkel indult el a gyűlölet a zsidóság ellen
Nagyon sokan úgy gondolták, ha kikeresztelkednek,
nem fognak zsidónak számítani.

Persze a kíméletlen fasizmus nem így gondolta.

Üzletünkkel szemben egy fotó üzlet volt
és a fotós Leichtag Marci
apám egyik legkedvesebb motoros társa volt.

Ő volt a legügyetlenebb és mindig vigyáztak,
hogy Marci semmi kép ne kerüljön problémás helyzetbe.

A csoport közepén motorozott és előtte és mögötte is
gyakorlottabb motorosok biztosították részére a szabad utat.

Marci, nekem bácsi, elhatározta, hogy áttér a katolikus hitre.

Elment a közeli Szent Domonkos templomba
és bejelentette, hogy keresztény szeretne lenni,
és kereszteljék meg.

A plébános közölte vele, hogy nem elég a jó szándék,
mert előtte meg kell tanulni a katolikus vallás történetét
és dogmáit és legalább három legfontosabb imát.

Marci piros fejjel jött Apámhoz, képzeld, mondta,
ezek a pimasz papok, most visszaélnek azzal,
hogy szükség van rájuk, azt akarják,
hogy 45 éves fejemmel, most vallás történelmet biflázzak.

Semmi vész, felelte Apám,
nekem a Domonkosok jó vevőim
majd beszélek a Szaniszló Atyával

Mivel már akkor is volt protekció, Szaniszló Atya kivételt tett,
és a következő hétfőn reggel hétre,
berendelte Leichtág Mártont,
és tanúnak Apámat a baloldali kis oltárhoz.

Pontban hétfő reggel hétkor, Szaniszló Atya
fehér miseruhában, méltóságteljes léptekkel kisétált,
a baloldali mellékoltárnál várakozó megkeresztelendő
és tanúként megjelent, kissé megszeppent férfiakhoz.

Az oltár előtt letérdelt, kis imát mondott latinul.
Majd feléjük fordult, és kenetteljes szavakkal elmondta,
hogy új hívővel lesz erősebb az egyház,
mert Leichtág Mártont megkereszteli
és a katolikus vallás, tagjává avatja.

De előtte imádkozzunk és mondjuk el közösen a Miatyánkot,
majd a tanú mondja el az üdvözlégy Máriát és a Hiszekegyet

Apám szó szerint neki fohászkodott,
nehezen bár, de elmondta az Üdvözlegyet,
majd mivel az irredenta világot éltük, mintegy büszkén kivágta,

hogy:
Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy Hazában,
Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.

Szaniszló Atya kedvesen Apámhoz fordult és azt mondta:
Nem ezt fiam, hanem a katolikus Hiszekegyet.

Ez a leghosszabb, mintegy harminc soros ima,
mely elmondja Isten hitünket és Jézus egész életét,
de a Szentlelket is említi, mint a Szentháromság tagját. 

Szerintem Apám ezt legutoljára kisiskolásként
15 éves korában imádkozta, akkor is csak közösen a többiekkel.

Megdöbbenve nézett Szaniszló Atyára, majd megszólalt:
Azt a, azt a hosszút?       Igen, mondta a pap

Apám nyelt egyet, majd saját magán is meglepődve így szóla:
Hát,…. Leichtág, Leichtág… úgy látszik, Te zsidó maradsz.

Persze papunk megkegyelmezett és Apám helyett lassan
és szép artikulációval elmondta ezt a kegyetlen hosszú orációt
és Marci bácsit többször szentelt vízzel lelocsolva megkeresztelte.

Mikor Apámék hazatértek a templomból, első dolguk volt
az egész környéknek elmesélni,
hogy Leichtág kis híján zsidó maradt
és mindenki nagyokat nevetett.

Persze ez nem sokat segített, mert Marci bácsi a budapesti gettóban, félig éhen halva érte meg a felszabadulást.
És az első alkalommal elhagyta az országot,
végül Ausztráliában talált új hazára.

Mikor először mintegy húsz év múlva látogatóba hazajött,
rögtön Apámat kereste, és szomorú szívvel vette tudomásul,
hogy már nem találkozhat vele.                                     

2006 11 29.-én írtam.

Utóirat: Drága Apám 1951.-ben

egy kora tavaszi márciusi éjjel, agyvérzésben, álmában meghalt.

50 éves volt.