Ezt már nagyon régen írtam,Pontosan nem emlékszem mikor, a kilencvenes évek közepe tájá
Rég volt, igaz volt.

                         Király Ede.

Második rész 

Elkövetkezett az a bizonyos jövő szombat és mi nagy izgalommal potyajegyünket lobogtatva jelentünk meg a ligeti jégpályán. Egy kézilabda pálya nagyságú terület volt körül kerítve, lépcsőzetes lelátókkal kb. kétezer néző számára.

Mi az egyik sarokban kaptunk helyet és büszke, irigy örömmel vártuk osztálytársunk szereplését. Hangszórón keresztül zene sugárzott és ennek hangjaira egymás után léptek a jégre a magyar jégsport ifjú titánjai 5 éves kortól felfelé.
Ede váratott magára, de végül mégis besiklott, fekete estélyi öltözetben partnernőjével, Kékessy Andreával.
Egy szívet dobogtató gyönyörű keringő fantáziát adtak elő.
Ede többször magasba emelte partnernőjét
és láthatóan elbűvölték a közönséget csodálatos táncukkal.
A közönség nem tudta elképzelni mi történt, mert az egyik sarokból
 / ahol persze mi szorongtunk / a legkisebb szép mozdulatra is egetverő ováció, taps szállt az ég felé, végül is ütemes tapsunkkal
és dobogásunkkal fejeződött be, a hangulatosnak szánt keringő.
Szünet után a műsor magyaroschra vette az irányt, mindenki népviseletben villogott és a csikóstól a juhászig minden alföldi állattenyésztő megjelent, nem beszélve az ezerráncú bokorugró szoknyákról.
Mi álltunk hosszú méla lesben és vártuk kedvencünket.
Edét schluss poénnak szánták. Mikor megjelent partnernőjével, valóban még nélkülünk is dörgő taps köszöntötte.
Mert ruhájuk csodálatos volt.
A kislány szép kalotaszegi népviseletét, rengeteg gyöngy díszítette, gyöngyös párta a fején, lábán is gyöngyökkel díszített fehér csizma, igazán szép jelenség volt.

Ede huszár tisztnek volt öltözve, kék nadrág, piros zsinóros mente, piros-kék arany bojtos csákó, fekete lovagló csizma sarkantyúval.
S ahogy Karádi Katalin énekelte, ez lett a veszte.
Mielőtt a táncukat elmondanám, feltétlenül el kell mesélnem,
hogy aznap hirtelen meleg hullám érkezett.
A jégkészítő gép nyögve kínlódott,
bizony egyre több és nagyobb kis Balatonszerű tó alakult ki a jég felületén.
Az utolsó műsorszámra, már alig látszott ki a jég, az egybefüggő víz alól.

 Elkezdték a táncot, először szép érzelgős lassú magyar táncot lejtettek, majd hirtelen csárdásba, majd hogy fokozzák a hangulatot, verbunkosba lendültek. Ede a koreográfia szerint, többször a levegőbe ugrott és bokáit összecsattogtatta,

Ez remekül ki volt gyakorolva, de a próbákon nem szerepelt a végzetes sarkantyú.
A harmadik felugrásnál Ede sarkantyúi egymásba akadtak és Ede nem lévén többé ura lábainak, a legnagyobb pocsolyába hasmánt landolt, csákóját háta közepén viselve. Halszemei kidülledtek és kb. negyven kilométeres sebességgel szelve a habokat pont felénk csúszott megviselt pofával.
Egyikünk nem bírta visszafojtani kegyetlen fiatal humorát, felkiáltott:
Mint a sellő, a halszemű sellő.

Mi nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk. Végül is Ede kiakasztotta sarkantyúit,
és felpattanva sikerre vitte táncukat.

Vegyes érzelmekkel botorkáltunk haza a sötét ligeten keresztül.  Együtt éreztünk Edével, de a: halszemű sellő: bemondás többszöri röhögésre fakasztott.

Ede három napig nem jött az iskolába, jól gondolta, addigra lecsillapodik bennünk a zrikolási készség, és el leszünk foglalva
a karácsonyi szünet előtti utolsó kínzó feleltetésekkel.
Csak néha rúgtuk egymást bokán a háta mögött, a sellő, a halszemű sellő, mondtuk, aljasul.
Ede a következő téli olimpián páros műkorcsolyázásban ezüstérmes, majd 1949-ben Világbajnok lett.
A nagy világversenyeken összesen 13 érmet nyert.
Minden idők legeredményesebb magyar korcsolya versenyzője.
Több oldalt ír Róla a „Google”.

Utána sokáig nem találkoztam Vele,
csak annyit tudtam, hogy Kanadába emigrált. 

Eddig tartott a történet, de váratlanul mégis megtudtam a folytatást.
Sok, sok évvel később, az ötvenéves érettségi találkozónkon.
Itt váratlanul, legalább is nekem, Dudus megjelent, és ha nem is egészsége teljében, mert medence csontjában protézist viselt, de mégis vidáman és kedvesen emlékezett vissza, velünk együtt, halszemű sellő korára, mikor is korcsolya tudása és szerény egyénisége miatt örökre szívünkbe zártuk.

Bár, azóta ismét nem találkoztam Vele, remélem relatíve egészséges, mit szívből kívánok.

             ALMUSz

Utóirat.: Bizony rohan az idő és Király Ede osztálytársam 2009.-ben már az égben tanítja korcsolyázni az angyalokat.
Tiszteletére a gyakorló jégcsarnokot Róla nevezték el.
Király Ede jégcsarnok.
Csak én vagyok ilyen pofátlan, hogy túléltem és nagy szeretettel emlékezem meg Róla.

Almusz majdnem 88 /augusztus/.