Casanova.                            2011. 07. 11.

Váratlan sikereim a hölgyeknél.

1980.

Casanova 1.

Már több remekművemben bevallottam, hogy a Garay téri piaccal szemben volt üzletem, ahol, hogy elegáns legyek „híradástechnikával” foglalkoztam.

Közvetlen a sarkon, egy nagyon szép és nagyméretű női fodrászüzlet volt.
Minden hófehér, a padló, a falak, a berendezés és a dolgozó hölgyek is mindig patyolat tiszta fehér köpenyben
és hosszúnadrágban dolgoztak.

Az évek teltével is csak kedves köszönő viszonyban voltam
a  fodrásznőkkel.
Rendszerint a szomszéd cukrászdában volt lehetőség, a pultnál állva, néhány baráti közömbös szót váltani, valamelyik kávézó hölggyel.
Egy harminc körüli fiatalember jött üzletembe,
hogy a kirakatban lévő nagyképernyős, alig használt,
nagyon jó állapotú, Videoton TV érdekelné.

Beemeltük a készüléket, megnézte
és azonnal jövök csatakiáltással kiszaladt.

Talán 3 perc múlva jött vissza „Hegyeskével” aki a fodrászüzlet  dolgozója volt és most már együtt nézték a képernyőt.
A gép valóban tökéletes volt és nem kellett dicsérnem, eladta magát.

6400.frt volt az ára és megbeszéltük,
hogy másnap délelőtt hazaszállítom a Damjanich utcába és ott kifizetik.
Hegyeske név nem véletlenül ragadt a hölgyre,
mert minden hegyes volt rajta, az orra, az álla, a válla,
a könyöke, a cipője, még a modora is.

A megbeszélés szerint, következő délelőtt elvittem a gépet a címre.
A fiatalember, kiről kiderült, hogy a hölgy öcsikéje,
már az utcán várakozott segítségre készen.

Elhelyeztük a készüléket az előző,
most lecserélt gép helyére és mivel tetőantennájuk volt,
hibátlan képet mutatott.

A fiatalember visszaszaladt munkahelyére,
mert csak egy „rögtön jövőkkel” kiugrott onnan,
én meg a pénzre vártam a TV mellett.

Megjelent Hegyeske és átadott 6000.- forintot.
Elnézést mondta,
jövő hét végén számoljuk el a hónapot és akkor kifizetem a 400.- frt,-ot.
Nem lelkesedtem, de jó pofát vágtam a dologhoz,
és azt mondtam: Rendben, akkor várom,
hogy bejöjjön és elszámolunk.
Talán 3 nap múlva még nyitás előtt, bementem a cukrászdába. Akkor még olyan jó világ volt, hogy nem vittem haza az üzletkulcsokat, legalább 6 különböző kulcs volt,
hanem a cukrász öltözőben, egy kampóra volt akasztva és eszembe sem jutott, hogy ebből valami probléma is lehet.

Cukrász barátom azzal fogad, hogy tegnap bejött Hegyeske egy duplára, és Aliznak, a kávéfőző nőnek felháborodva mesélte,
hogy Ő soha nem gondolta, hogy ilyen is megtörténhet vele,
mert az a pimasz Almásy egy 400.- frt. os ajánlatot tett.

Valóban tátva maradt a szám, hogy nem elég, hogy nem fizeti ki a teljes vételárat, de még rossz híremet is kelti.
Csak úgy egymás között mondom, hogy kicsit csúnyácska volt Drágám, és nekem, mint nő a leghátsóbb gondolatomban sem szerepelt.
Gondoltam kikérem magamnak a rágalmazást,
de Barátom azt mondta, ne törődjek vele,
és ha bejön fizetni kedves legyek, de üzleti hangon.

A megígért napon valóban megjelent a 400.- frt-tal.
Mikor láttam, hogy lépcsőzik felfelé/4 lépcsőm volt/
Telefonálni kezdtem és megkértem Józsi tanulómat,
hogy vegye át a pénzt és adja oda a már előzőleg megírt számlát és a garancia levelet.

Józsi ügyesen elintézte a dolgot, de Hegyeske, azt mondta, megvárja, amíg a telefonomat befejezem.
Persze röviden befejeztem, és már itt is vagyok. Mondtam.
Van valami probléma a géppel? Kérdeztem

 Szeretném, ha eljönne, mondta és a Szlovák adókat is beállítaná.
Ez csak akkor lehetséges, ha van a tetőn Szlovák antenna,
ha nincs, akkor küldök egy nagyon jó antenna szerelőt, aki felszereli.
Egy kicsit még spekulálva, egy helyben bokázott, majd egy komor „viszontlátásra” köszönéssel, lelibegett a négy lépcsőmön.

Casanova 2.

Koncepció c. írásomban már megírtam ezt a halvány agyú 40-es hölgyet, aki kioktatott, hogy a közízlés nevelése érdekében,
csak ismert klasszikusokat
és hangverseny szintű hanglemezeket illene árulnom.

Hát abból nem lehet megélni,
Ezért, bizony az ismert tánczenét, pop és rock számokat,
és mint legjobb bevételi forrást, a lakodalmi, mulatós dalokat reklámoztam, utcára szóló hangszórómon.
Naponta többször elment üzletem előtt és egy, egy alkalommal bejött és beszélgetést kezdett velem, részemre teljesen érdektelen témákról, mint pl. az új vallások és a pogányság.
Tehát Isten nélküliség terjedéséről világszerte.
Legközelebb a Wagner operákról tartott kisebb előadást.
Megjegyezve, hogy ezek az operák német nyelven élvezhetők legjobban és megköszönné, ha ilyen lemezeket szereznék Neki.
Legutoljára a Keravilltól,
aki nem emlékszik rá. elmondom, hogy ez az állami elektromos kereskedés volt, vásárolt egy új TV készüléket.
Nem volt a kép minőséggel megelégedve.
Elmondta panaszát és mondtam, hogy tetőantennára lenne szükség a tökéletes vételhez.

Talán két hét múlva ismét bejött és a TV re panaszkodott. Megkérdeztem, egyáltalán milyen antennát használ.
Csak valami drót van ott hátul bedugva a készülékbe.
Szalag antenna sincs? Kérdeztem.
Van valami, amit hozzáadtak, de nem tudom, mit kell vele csinálnom.

Egy kicsit megsajnáltam és megkérdeztem,
hol tetszik lakni.                  Miért? Kérdezett vissza.
Mert, ha a közelben lakik és nem kellemetlen,
akkor zárás után elmegyek Önhöz és megpróbálok a szalag antennával, élvezhető képet beállítani.

Formálisan elakadt a lélegzete, majd felcsattanva így válaszolt:

Mit képzel rólam, én Úrilány vagyok.

Casanova 3.

A következő történetben váratlanul ért a megtiszteltetés,
hogy megszólalhatok és bizony pár másodpercig
nem tudtam egy szót sem kinyögni.

Mint már írtam az üzlethez négy lépcső vezetett
és meleg nyár lévén igen sokan leültek a lépcsőmre pihenni
és így a bejárást lehetetlenné tették.

A nyolcvanas éveket írtuk és hatalmas lengyel invázió volt az egész környéken, ami sok seftelőt és sok cigányasszonyt is vonzott.
A piacon és körülötte, csak úgy hemzsegtek az emberek.
Hogy megakadályozzam a lépcsőmre ülést,
fél óránként egy vödör vizet öntöttem a lépcsőre.
A vizes lépcsőre csak nem ülnek le, gondoltam naivan.
Persze a hőségben pillanatok alatt felszáradt a lépcső
és gyakran kellett a lépcsőre ülőket távozásra kérni,
hogy ne állják, pardon, ne üljék el a bejáratot.

Egy idős, kövér, hatalmas fenekű, legalább 60 éves,
több száz rózsás szoknyát viselő cigányasszonyt,
rövid időn belül, már harmadszor kértem meg,
hogy ne foglaljon helyet a lépcsőmön.

Negyedik alkalommal már elfogyott a türelmem
és közvetlen mellette halkan, de erélyesen rászóltam.

Felemelkedett nagy nehezen,
kisimította rózsás szoknyáját hatalmas fenekén
és a bámuló tömeg előtt, jó hangosan azt mondta,
„idézem”:
Na….. tennap, mikor megbastál, jó voltam?

Bizony megkukultam
és csak pár másodperc múlva tudtam kinyögni
legyen szíves és menjen a fenébe”

De jó volt, talán 55 éves lehettem.