Gyula apó a balesetiben 2.rész
2008-05-2.
Péntek. Korán felkeltem, egy kézzel lezuhanyoztam.
Kíváncsian vártam a vizitet. Megjöttek.
Azt mondták, hogy ma nincs kegyelem. Akár az ügyeleten is, de megoperálnak.
11 órakor ágyammal együtt pucéran leszállítottak az alagsori műtőbe.
Az ágyamat tologató asszisztens csodálkozva nézte kórlapomat, hogy egy 81 évet is elmúlt pasas, motoros balesetet szenvedett.

A műtőben teljes Fradi felszerelés volt.
Minden zöld, és mindegyik orvosnő Zulejkának volt maszkírózva, szeme aljáig zöld csadorral takarva.
Juditkát is csak két csillogó szeméről ismertem meg, mintha Dubai-ban volnánk és valamelyik sejk háremhölgye lenne.
Egy nagyon csinos altató orvosnő rábeszélt, hogy ne helyi érzéstelenítéssel végezhessék a műtétet.
Ez csak másfél óráig hatékony, és ha ez alatt nem tudják befejezni, kénytelen lesz elaltatni.
Aláírtam, hogy egyből altassanak, még örültem is neki.
Akkor Julcsi néni ad magának egy kis szurit és elaltatjuk.

Valóban kaptam egy kellemes szurit és abban a minutumban úgy elaludtam, hogy csak a hatodikon ébredtem.
Infúzióval a jobb kezem fején.
Kezem be volt gipszelve. Nagyon kevés fájdalmat, inkább egy kis zsibbadást éreztem.
13 azaz egy óra volt és már kaptam is az ebédet.
Meglepődve láttam, hogy gipszemből egy nagyon hosszú és vékony cső vezet ki, egy 1 literes zárt edénybe.
Ebbe gyűlt össze a sebemből kiszivárgó vér.
Hál Isten, csak két napig húztam magam után, mint vér-ebet
és Vasárnap délután kedvenc dagi Juditkám levágta rólam.
Közben büszkén mutatta új Röntgen képemet, ami az Ő működését, szerinte maximális sikerrel, igazolta.
Szombaton egész nap egyedül voltam, mert a többi beteg vagy leszerelt, vagy csak kimenőt kapott.
A Pénteki műtétemet teljesen kipihentem, semmi érdemleges fájdalmat nem érezve.
Még a TV-t is bármikor nézhettem, ez a nővérkék területén volt, de megengedték, így nem unatkoztam.
Vasárnap még Nadalt és Federert is megnézhettem /tenisz döntő/ és este a rendőrfilmet.
Vasárnap délután doktornő tenisztársam felvágta gipszkötésemet.

A sebet újrakötötte, kicsit lazább gipsz papucsba helyezve csuklómat.
Rádumáltam, hogy Hétfőn haza engedjen.

Fiam külföldön volt, Szombat éjjel érkezett és Vasárnap délelőtt, ijedten meglátogatta balesetes Atyját.
Ezt már Ő írja rólam. Pozsonyi barátunknak Gabrinak.

Apu, elmondása szerint túl lassan ment át az útjavításon.
Elesett, összetörte magát. Helikopterrel vitték kórházba.
Én meg külföldön voltam, így csak telefonon tudtam meg a hírt, hogy baleset érte.
Rohanok be a balesetire. Szegény, szarul érezheti magát. Készülök a vigasztalásra, épphogy virágot nem vittem neki.
Aztán alig találom meg, kint dumál a tízedik emeleti teraszon. Mikor megjövök, épp azt mutatja a többi gipszes Baldovernek, hogy innen tök jól lehetne látni a tűzijátékot és az egész várost. Szinte egy kis klubot alapított bentlakása idején a járó betegekből
/ egy hétig nem akarták megműteni… éljen a magyar egészségügy/
Volt olyan beteg, akit hazaengedtek és miatta visszajött másnap ..a balesetire.
Gabri miután kiröhögte magát elküldte nekem e mailben.

Most már én írom.
Valóban eljött szobatársam a kocsmai bunyós.
Akiről kiderült, hogy a francia idegenlégióban is szolgált. Nagyjából elmesélte életét, összebarátkoztunk.
Örült, hogy valaki meghallgatta. Érdekes volt.
Péntek reggel hazamehetett.
Vasárnap bejött hozzám, hogy megtudja, hogy sikerült operációm.

A Hétfő reggeli viziten a Főorvos is beleegyezett menekülésembe. Délelőtt Juditka még egyszer megvizsgált.
Felírt egy fájdalomcsillapítót és megírta a zárójelentést. Elbúcsúztunk, de Péntekre visszarendelt kötözésre.
Telefonáltam fiamnak.
Fiam 10 percen belül értem jött. Pimaszul felállt a védett parkolóhelyre és haza szállított.
Az egész csuklótörésem és a kezelésem hihetetlen kevés fájdalommal járt idáig.
Remélem ez most már csak javulni fog.
Igaz, hogy a kórházban mindenkivel igyekeznek úgy foglalkozni, hogy a legkisebb fájdalma legyen.
Most Csütörtök este van és holnap kora reggel, megyek kötözésre

Majd két hetes ambuláns gyógytornára, ez napi egy óra.
Eddig csak magamról és az orvosokról írtam, de meg fogom írni betegtársaimat a következő részben.
Igazán érdekes és részemre, ahogy a TV-ben mondják:
Valóság show / shó / volt.
Sokkal jobb, mint a Mónika.
Addig is szeretettel ölel mindenkit Gyula vitéz, egy kézzel.

Utóirat: ennek már közei 7 éve.
Csuklómat mindenre tudom használni.
De erő dolgában maximum 60 % ós, gyengébb, mint volt. Szerencsére bal kezem a sérült /jobb kezes vagyok/.
Tudok teniszezni, bringázni, motorozni, motorcsónakot,
kocsit vezetni, unokámmal focizni és bármit,
ami nem kíván nagy erőkifejtést.
De vízisízni nem, képtelen voltam a víztetejére kiemelni magam. Pedig a nyáron hatszor is megpróbáltam.
Törésem előtt ment könnyedén.
Jövőre befáslizom csuklómat és hetedszer is megpróbálom.
Fiam szerint, amit Ő tud, azt nekem is kell.
Szóval, ahogy mostanában mondják: minden oké.
kézcsók a nagymaminak Gyula apó.