Lovagi torna 3..
2008 02 24

Ígéretemhez híven folytatom a lovagi tornát.
A következő lovag Gyuri bácsi.
Talán a leggazdagabb ember a Garay téri piacon.
Ő is hentes, de egész másképp, mint korábbi lovagunk Gabi bácsi. A legnagyobb hentes üzlet tulajdonosa és csak akkor ment a hus árú közelébe,
mikor kivette a napi bevételt a pult mögötti kasszából.
Három fiatal férfi segédje volt, akik ragyogó fehér köpenyben és kötényben, fejükön hentes csákóval szolgálták ki a vevőket.
A kristály tiszta üveg pultról mérték ki, a vevőkre mosolygó szebbnél szebb húsokat és a gyönyörűen feltálalt különböző felvágottakat.
Gyuri bácsi fantasztikusan érzékeny volt az üzlet tisztaságára és a dolgozók ruháján vagy csákóján a legkisebb foltot sem tűrte.

Azonnal tisztára cseréltette velük.
Szakmája szerint nem hentes, hanem lovász.
A sors egy váratlan fordulata alakította úgy életét, hogy hentes üzletet nyitott.
A világ egyik leghíresebb ménes nevelő faluja Tápiószentmárton

Minden idők legjobb és leghíresebb kancája” Kincsem” ebben a faluban született és nevelkedett.
Az óta is, mint a legjobb magyar versenylovat ismerik a szakemberek.
Gyuri bácsi itt született, együtt nevelkedett a lovakkal
és magyarországi viszonylatban az egyik legjobban elismert lószakértőnek tartották.
Az első világháború után nagyon fiatalon kivándorolt Amerikába.

Rövid idő múlva már a lóversenyeiről világhírű Louisville városában dolgozott a versenylovak felkészítésén.
Bár angolul nem tudtam, emlékszik mosolyogva, de szerencsémre a lovak tudnak magyarul.
A három rám bízott lovam közül az egyik megnyerte a Kentucky derbit
és ez nekem is nagy dicsőséget, elismerést és nem kis pénzjutalmat jelentett.
Az európai háború idején Argentinában élt és az itteni borzalmakról csak újságokból értesült.
1946-ban hazajött és megtakarított pénzén két versenylovat vásárolt,
egyet az ügetőn és egy másikat a galoppon.
Két állandó zsokéja is volt, és lovai nagyon sok versenyen indultak és tűrhetően szerepeltek.
Mivel az ügetőn szereplő lova megsérült, vett egy ismeretlen istállóból egy nagyon fiatal lovat.
Ő maga készített fel a budapesti nagydíjra.
Mivel ez a ló, mondhatni névtelen, semmi esélye nem volt. Győzelme esetén nagyon nagy pénzt fizetett.
Szóval, a kis paci fél testhosszal megnyerte a versenyt.
Gyuri bácsi, aki komoly összeggel fogadott lovára, több százezer forintot nyert,
ami akkor hatalmas összeg volt.
Ebből a pénzből kezdte el a hentesüzletet, és mivel ugye a ló a legtisztább állat,
tehát üzletében is megkövetelte a maximális tisztaságot.
A hentes üzlet remekül bevált, és Gyuri bácsi még gazdagabb lett.

Az államosítást is ügyesen kibekkelte, mert családja tagjaival szövetkezetet alapított,
mielőtt leállamosították volna, és a ragyogóan tiszta hentes üzlet továbbra is kitűnően működött.
Az, hogy Gyuri bácsi anyu lovagjai közé került az én hibám.
Drága apámat a Kerepesi úti temetőbe temettük.
Március lévén, anyukámmal kimentünk a sírhoz,
mert második évfordulója volt apu halálának.
A temető egy magas kőfallal volt elkerítve az ügető pályától.

Áthallatszott a lovak ügetése, a hajtók ostorcsattogtatásai és a lovaikat nem gyengéden biztató kiáltásaik.
Vasárnap délelőtt volt és edzés volt az esti versenyre.
Közel a sírhoz hiányos volt a kerítés felső része, egy ledöntött nagyon öreg sírkőre felállva, beláthattam a pályára.
Azt láttam, hogy közvetlen a kőfal mellett Gyuri bácsi, akit eddig csak, mint hentest ismertem,
az egyik rakoncátlan lovat egy másik lovásszal együtt,
az ügető kocsi hámjába akarják bekényszeríteni.
Mikor ez sikerült a lovász fiatalember elkocogott a kocsival.
Gyuri bácsi felnézett a kőfal felé és meglátta az én bámuló pofámat.
Mivel motorom miatt engem a környékén mindenki ismert, Gyuri bácsi rám nevetett és megkérdezte,
mi a fenét keresel te meg itten.
Elmondtam, hogy apám évfordulója van és kilátogattam a temetőbe.
Hát már két éve, hogy Sanyikánk meghalt, mondta, majd megkérdezte, gyönyörű anyád hogy van?
Itt van velem, ott áll a sír mellett.
Hát akkor el ne menjetek, mert rögtön jövök.
Meg állította a közeledő ügető kocsit és a hajtó segítségével, átdobta magát a kőfalon.

Gyuri bácsi nagyon stramm pasas.
Talán hatvan éves lehetett, mindig lovaglónadrágban és fekete lakkcsizmába járt.
Mint már elmondtam kényes volt a tisztaságra üzletében és saját magára is.
Anyám kedvesen fogadta, mert tudta, hogy Gyuri bácsi és apám kimondottan kedvelték egymást.
Gyuri bácsi nagyon ügyesen meghívatta magát jövő Szombaton egy kávéra.
De Katica drága, erős legyen az a kávé, mert nekem alacsony a vérnyomásom, mondta szerintem tréfásan.
Szombaton egy hatalmas csokor virággal érkezett.
Mivel a két Almásy srác otthon volt, rögtön jól érezte magát.

Hideg Március volt, a kandalló kellemes meleget sugárzott, és Gyuri bácsi a valóban erős kávé hatására,
élénk lendülettel mesélni kezdett.
Amit eddig írtam, azt most mondta el magáról.
Hat órakor elköszönt, mert az esti ügetőt ment előkészíteni. Két futamban is érdekelt volt.
Ezután majdnem minden Szombaton eljött és mesélt magáról és főleg a lovakról.
Egyik látogatása alkalmából a meleg kandalló hatására elálmosodott / ugye mondta, hogy alacsony a vérnyomása/
És éppen azt mondta, hogy az argentin nagydíjon ellenfele egy vacak virslivel előzni akarta,
mikor a mondat közepén egy pillanat alatt elaludt
és horkolni kezdett.
Talán tíz másodpercig horkolt, majd felriadva megkérdezte,
hol is tartottam, és rezzenéstelen arccal befejezte a futamot.

Hát az Ő lovagi küzdelme sem tartott sokáig,
bár mi fiuk szimpatizáltunk Vele.

De anyukám megunta a lovakat és finoman leszerelte. .