VIZSGÁZNI TUDNI KELL.

Barátaim mindig kételkednek, szerintük kiváló memóriámban. Sajnos ez csak a régmúltra érvényes.
Az, hogy tegnap előtt mi történt velem, arra nem biztos, hogy emlékszem.

Érettségim!
Csak azért is emlékszem rá, pedig majdnem hetven évvel ezelőtt volt.
A négy elemit magam sem tudom hogyan, de tiszta kitűnőre végeztem.
Utána a gimnáziumban már nem brillíroztam, hanem sűrű hármasokkal bukdácsoltam át az év végén.
Viszont olyan helyzetekben, ahol nem kellett szorgalom, csak ügyesség, vagy helyzet felismerés, mindig az élen jártam.

Huszonegy éves koromig az NB 1-ifiben futballoztam, és szaknyelven szólva, állítólag láttam a pályán.
A nagycsapatba nem tudtam bekerülni, mert olyan világhírességek játszottak akkor, mint Sándor, Hidegkúti, vagy Börzsei.
Egy esőben lejátszott mérkőzés után, egy nagyon sokáig tartó derékfájást kaptam és elegem lett a fociból..
Imre barátom invitálására teniszezni kezdtem és néhány év múlva a budapesti átlagnál jobban játszottam.
Akkor még nem tudtam, hogy zseni vagyok, bár gyakran mondták, még az ellenfél szurkolói is, hogy okosan játszom.
Magam részéről egyáltalán nem tartottam magamat okosnak, legfeljebb szerencsésnek,
mert nehéz helyzetekből is többször sikeresen kivágtam magam.

Már 78 éves voltam, mikor kiderült, hogy zseni vagyok.
Ez úgy történt, hogy a Televízióban volt egy műsor, melyben az ország intelligenciáját tesztelték.
Mindenféle kérdéseket, ábrákat és talányokat kellett megoldani néhány másodperc alatt, és a megoldások pontozva lettek.
A végén összeadták az elért pontokat, és aki 130 pont körül teljesített, az átlagon felüli IQ-val rendelkezett.
Nekem 110 pontot sikerült gyűjtenem és mivel figyelembe vették az életkort is,
ez a teljesítmény azonos volt egy 25-30 év közötti fiatal zseni 130 pontjával.
Mentségemre legyen mondva, hogy évek óta, gyakorló keresztrejtvény fejtő vagyok,
és ebben a felmérő tesztben, Néhány, általam már rég megfejtett rejtvény, visszaköszönt.

Hát így lettem zseni, kár, hogy előbb ezt nem tudtam,
talán kevesebb hülyeséget tettem volna, eddigi életemben.
Mivel így váratlanul, számomra is kiderült zsenialításom, ezen felbuzdulva,
megkísérlem különböző sikeres vizsgáimat közkincsé tenni.

Első komolyabb vizsga életemben az érettségi volt.
1945 ben közvetlenül Budapest ostroma után, az év júniusában volt az érettségi és így az egész tanév,
beleértve az 1944 es másfél hónapot is, nem egész öt hónapig tartott
Az eredetileg 60 fiú helyett, a háború viszontagságai miatt csak 24 fiú tudott megjelenni az A és B osztályból összesen..

Tanáraink is igencsak megviselt állapotban voltak és mindent megtettek,
hogy a megmaradt kis létszámú 8. osztály szerencsésen levizsgázzon.
Még Hegedűs /Dugó/ matektanárunk is kitett magáért és fogcsikorgatva, de velünk érzett és a tanév végeztével
senkit nem buktatott meg, hanem mindenkit érettségizni engedett. .

Két írásbeli volt: Német és Latin..
Két külön csoportban vizsgáztunk, egyik osztályban a jó tanulók, a másikban, velem az élen a stabil hármasok.
Latin volt az első.
Mintegy harminc sort kellett valamelyik romai híresség, talán Ciceró , beszédéből, magyarra fordítani.
Mivel szótárt lehetett használni, az első két órán, csak a szavakat preparáltam, Hegedűs Dugó tanárunk éber felügyelete mellett. Harmadik órán egy új fiatal tanár lett a terem felügyelő és velünk érezve, nagyon belemerülten olvasott egy könyvet,
és miközben mi egymásnak suttogva segítettünk, süketnek játszotta magát.
Mivel a háború miatt új latin tanárunk volt, mindent megtett, hogy az ostrom alatt bőven elfelejtett latin tudásunkat újra élessze.

Szerette volna, hogy az érettségin valahogy átkússzunk.
Tehát új latin tanárunk Béres Imre felügyelt ránk a negyedik órán és szó nélkül,
de villámgyorsan felírta a fordítás szövegét a táblára..
Jobb kezével írta és két sor leírása után, balkezével folyamatosan törülte.
Ekkor felénk fordult, és azt mondta : Fiúk, most mindenkinek egyenként, nagyon gyorsan lediktálok húsz szót,
ezeket olyan nagyon meg kell tanulni, hogy álmodból felriadva is hibátlanul tudjad,
mert a szóbelin 10 latin sort kell szótár nélkül lefordítani. .

Két nap múlva Német írásbeli következett.
Megint kaptunk egy harminc soros szöveget és szótár használatot.
Az első két órán Gruber tanár Úr felügyelt és én ismét csak a szavak kikeresésével foglaltam el magam.

Harmadik órán Zajtai tanár Úr vigyázott a rendre és bár francia szakos volt, első szava az volt,
Na fiúk, hogy megy a dolog, ha valamit nem tudtok, itt vagyok. Sikerült a segítségével megbirkózni, az elég kacifántos szöveggel és értelmére, ahogy a költő mondja: fény derült.

Úgy emlékszem, hogy egy hét múlva volt a szóbeli vizsga.
Öt tárgyból feleltünk: Történelem, Magyar, Latin, Számtan, Fizika.

Almásy lévén, a legelső voltam, és Töri tételből az Aranybullát húztam.
Kevés tanár lévén, a történelmet az igazgató Úr tanította.
Akit nagyon szerettem /ember volt, nem tanár/.
Mikor kézhez kaptam és elolvastam a tételt, Dirikém izgatottan kérdezte, súgva: tudod?
Rábólintottam és elkezdtem.
A hívők azt mondanák: angyal szállt le az égből, mert jelest kaptam.
Ezután megkaptam azt a bizonyos tíz sort latinból, amit Béres tanár Úr bemagoltatott
és mialatt a következő öt diák Történelemből felelt, kidolgozhattam.
Nem könnyen, de sikerült a szövegbe valami értelmet lehelnem és mikor újra sorra kerültem, felolvastam Béres tanár Úrnak.
A vége felé volt két sor, ahol bár minden szót ismertem, mégsem tudtam értelemszerűen összerakni.
Tanárom azonnal, szinte észrevehetetlenül közbelépett és sikerre vitte feleletemet.
Egy masszív hármassal tovább léptem.

Ekkor Magyarból kellett folytatnom és Gruber tanár Úr, aki utált engem, mert tudta, hogy én több sportban aktívan részt veszek,
Ő pedig utálta a sportot és lenézte a sportolókat.
Gunyoros fél mosollyal, elém tette Kisfaludy Károly tételét.
De mivel én a szerencse fia vagyok, az előző évben a cserkészcsapat színjátszó csoportjában,
Kisfaludy Károly egyik színdarabjában a, Kérők-benn szerepeltem és az egész darabot betéve tudtam.
Tehát pillanatnyi gondolkodás nélkül erről kezdtem beszélni, sűrű szószerinti idézetekkel,
és kedvenc undorom Gruber, majdnem szájtátva hallgatott.
B tételként a műdalt kaptam és majdnem elénekeltem Petőfiként, „hogy befordultam a kocsmába, rágyújtottam a pipára.”.
Evvel együtt nem volt pofája hármasnál jobbat adni, de kit érdekel az. Következett a számtan..

Hegedűs Dugó rendes volt, mert egy aránylag könnyű példát sózott rám, de volt benne egy köbre emelés.
Előzőleg azt mondta, ha köbre emelés van, nem kell megoldani, elég, ha levezetjük a feladatot.

Mikor levezettem a példát, azt mondta: Fiam ötöt csak tudsz köbre emelni, igen az százhuszonöt feleltem.
Na, akkor számítsuk ki a végeredményt és mivel sikerült, egy stabil hármassal tovább léptem.

 
Már csak a Fizika volt hátra és a nagyon idős Wagner tanár Úr, igyekezett mindenkinek, egy személyéhez illő feladatot adni.

 Tudta, hogy szüleimnek elektromos üzlete van és ezért nekem a feszültség és árammérő műszerekről kellett felelnem.
Ez valóban feküdt nekem, mert még extra dolgokat is tudtam, ami a tankönyvben nem szerepelt.
Az érettségi elnök Fizika szakos lévén, megdicsérte Wagner tanár Urat, hogy a diákjai ennyire érdeklődnek a Fizika iránt.
Végül kaptam egy kettest,.ez jó jegynek számított és befejeztem az érettségit és a középiskolát...

Hát így érettségiztek 1945-ben, közvetlen a háború után a diákok és a velük érző tanárok.. .
Mert vizsgázni, tudni kell.
Ugye. Hogy emlékszem!!! !

Még akad néhány érdekes vizsgám.

Legközelebb jönni fognak.