Talán második írásom, igencsak régen írtam.
Két évvel korábban már itt megjelent.
Gondolom sokan nem olvasták.
Elnézést a reprizért a régi olvasóktól.

Hungária kávéház.
Első találkozásom az elegáns világgal.

1947, alig múltam húsz éves.
A környék talán legszebb kislányának udvaroltam.
Évike 17 éves volt, elől két dudor, hátul két dudor, de tökéletes méretekben, minden a maximális legjobb helyén.
Pikáns pofiját még izgalmasabbá tette, hogy bal szeme időnként önállósította magát és ellenkező irányba tartott.
Ezért barátai csak Kancsi-nak nevezték.
Iker testvére Zsuzsi egész más karakter volt, szép hosszú lábakkal, de közel sem olyan temperamentummal,
de Ő is nagyon széplánynak volt elismerve.

A Dobó Katica gimnáziumba jártak a belvárosba, Zsuzsi jól tanult, Éva kevésbé, de vagánysága az iskola kedvencévé tette.
Persze Évának udvaroltam, mondhatni átütő sikerrel.
Május végén valami rendezvény volt az iskolájukban, melynek záró tételeként, össztáncot hirdettek.
Persze én is meghívott voltam és az utolsó számra a tánc előtt megjelentem elegáns sötétszürke öltönyömben.
A lányok az iskola egyenruhájában voltak, fehér nagy galléros blúz, fekete rakott szoknya, lapos sarkú cipő.
Valami Kodály dalt énekelt a kórus, Évikém a harmadik felső sorban kántált a karnagy felé kancsalítva.
Dörgő taps jutalmazta éneküket és a közönség hálásan ünnepelte, hogy végre vége a műsornak.
A kórus tagjai és a többi diáklány is visszavonult az emeleti osztályokba,
hogy lecseréljék egyenruhájukat az össztánchoz illő ruhákra.

Ha már a ruháknál tartunk, néhány szót az én elegáns sötétszürke öltönyömről.
Ez valaha még a háború alatt Apám gála ruhája volt.
Apám nagy bagós lévén, legelső alkalommal lehamuzta nadrágját, miáltal egy tenyérnyi égett folt keletkezett vádli magasságban. Ezt olyan sikeresen próbálták kitisztítani, hogy lukká növekedett kb. öt centiméteres átmérővel.
Apám többé nem vette fel, de mikor én 17 évesen tánciskolába indultam, szükségem volt egy sötét öltönyre.
Eddig csak Bocskai ruhám volt, vagy maximum bricseszem az akkori divat szerint.
Egy új ruhát nekem csináltatni, felesleges luxus lett volna, mert ugye kinövi a gyerek.
Elővették a kiégett nadrágú öltönyt és megkaptam azzal az utasítással,
hogy vigyem el minden idők legjobb szabójához, Imecs Jenőhőz és várjam a csodát.
Imecs tényleg átalakította részemre és a hibás nadrágon csak egy szemmel észre nem vehető varrás húzódott.
A ruha igazán szép volt, de egy mai srác, mint például a fiam, bizonyára nem lett volna hajlandó,
ilyen foltozott „cikis” gátyót felvenni.
Én boldogan viseltem és senkinek nem szúrt szemet ez a kis javítás.

Na de visszatérve a lány iskolába, kb. 15 perc múlva, egyszerre megjelentek a lányok szép nyári ruhákban
és amennyire az iskolai rend engedte, kisminkelve.
Mi táncra éhes kanok nagy tapssal fogadtuk Őket és az időközben elhelyezkedett zenekar tust húzott.
Kb. fél órája táncoltunk már, mikor is megjelent az ikerpár unoka bátyja Rudi.
Magas fess fiú volt, nálam két évvel idősebb, telve önbizalommal és elegáns öltönyében,
kilógó díszzsebkendőjével és ugyanolyan nyakkendőjével engem a Welszi hercegre emlékeztetett.
Rudi talán kettőt forgott a lányokkal, mikor félre hívott és azt mondta:
Menjünk valami zenés helyre, ez itt nagyon nem neki való, ez az iskolai kislány táncoltatás.
Nyeltem egyet és azt válaszoltam: rendben van, de nekem csak 18 forintom van.
Rudi megnyugtatott, semmi baj neki is van 20 forintja.

Megkerestük a táncoló tömegben a két lányt és közöltük szándékunkat.
Nagy örömmel fogadták és elindultunk az éjszakába, legalább este hét óra volt.
Tanácstalanul sétáltunk a belvárosban, sorba végig gondolva, hogy hova mehetnénk.
Zsuzsinak / Ő volt a legokosabb/ eszébe jutott, hogy nemrég hallotta, hogy újra megnyílt a NewYork kávéház
Hungária néven.
Oda indultunk. A kávéház alig sérült meg az ostrom alatt és a felújítása csodálatosan sikerült.
Gyönyörű tükrök, ólom- kristály csillárok, falikarok, elegáns berendezés, szőnyegek.
Kissé megilletődve léptünk be a teljesen üres, szikrázóan szép hatalmas kávéházba.
A teraszos földszintről vadonatúj vörös szőnyeg vezetett le az alsó kis étterembe,
melynek végén a Karinthy által elnevezett mély vízben, egy kis, kör alakú márvány terem volt.
Itt egy, háromtagú együttes játszott, zongora, gitár, dob.
Mivel itt lent egy kissé hűvös volt, egy nyílt lángú hosszú gázcső ontotta a meleget,
a tűz lángjai hangulatossá tették az amúgy is ékszerdoboz szépségű kis termet.
Egy idősebb angolosan öltözött úr és egy elegáns hölgy ült az egyik sarok asztalnál.
Előttük egy nagyon szép hosszúszőrű kutya volt úgymond kiterítve.
A férfi pipázott és a dohány különleges illata csak izgalmasabbá tette nekem, az álomszerűnek tűnő helységet.
A bejárati boltív alatt megtorpantunk, de mielőtt helyet választottunk volna, mellénk lépett egy pincér
és szerintem is, a legjobb asztalhoz vezetett.
Pincérünk talán negyven éves lehetett, választékos öltözetben, sötét nadrág, vakító fehér ing zsabóval és bordó mellény,
bal csuklóján arany kis lánc fityegett.
Rendkívül jól ápolt arisztokratikus rezzenetlen arccal, de barátságos tekintettel.
Leültünk.
Rudi elővette főúri modorát és pincérünktől, kit azonnal elneveztem magamban Lord Hemmendexnek, kért egy itallapot.
Ez nekem újdonság volt, bár drága szüleimmel többször jártunk különböző éttermekbe vacsorázni,
de olyan, hogy itallapot kértünk volna, soha nem fordult elő, nem is tudtam, hogy ilyen van.
Lordom egyet fordult és máris elénk tett egy bordó, bőrbekötött hosszú könyvecskét,
melyet kinyitva, arany betűkkel felírt ital árak a Tokajitól a Vermutig
és rengeteg nekem ismeretlen ital csodák voltak benne felsorolva.

Rudi elolvasta, majd szó nélkül elém tette.
Végig böngésztem, és úgy éreztem, hogy nekünk bizony lőttek, mert a legolcsóbb üveg bor 47. forintba került.
Már felállni akartunk, mikor főúri Főurunk hozzánk lépett és megkérdezte:
Megengedik, hogy ajánljak valamit, nagyon finom kimért muskotályos borunk van, egy liter 17ft.
Hálásan néztem megmentőnkre és Rudi is visszanyerte önbizalmát:
Igen mondta, köszönjük, ez megfelel, kérünk ebből egy fél litert. hogy én is hozzájáruljak gáláns rendelésünkhöz
és egy üveg ásványvizet is kérünk, jelentettem ki határozottan. Hemmendex elsietett, mi pedig a nagyon hangulatos zenekar muzsikájára táncba vittük szép partnernőinket.
Még két számot sem táncolhattunk végig, mikor Lordom szinte észrevehetetlenül az asztalunkra tett
egy ólomkristály üvegben aranyosan csillogó italt, egy általam ismeretlen ásványvizet és négy csiszolt poharat.
Leültünk, Rudi elővett egy csomag Chesterfield cigarettát, egyet a szájához emelt, de mielőtt rágyújtott volna,
pincérünk előbukkant és egy elegáns gyertyával tüzet adott.
Rudi többek között amerikai cigarettával is üzletelt, azért tudott ilyen csodát a zsebéből elővarázsolni.
Rudi mélyet szívott ebből az illatos méregből és közölte:
Gyerekek ennek az italnak ki kell tartani, amíg itt vagyunk, óvatosan szopogassátok.
Ismét táncra kerekedtünk és az időközben megtelt helységben, egyre jobban éreztük magunkat.
Az a kis bor is a fejembe szállt és úgy éreztem, hogy ennél szebb és gazdagabb élményben még nem volt részem.
Ez már a luxus élet gondoltam magamban.
A két szép kislány vidáman forgott karjainkban és a zenekar is mintha csak nekünk akarna kedveskedni,
egymás után játszotta az akkori nekünk kedves sláger számokat.

Egy kis szünetben, mikor a zenekarunk elhallgatott,
Lordunk hozzánk lépett és megkérdezte, ajánlhat e még valamit. Gondoltuk ez még nem kerül pénzbe és beleegyeztünk.

Fantasztikus Somlói galuskánk van, mondta, most készült, teljesen friss, egy adag 4 forint.
A galuska szóra mind a négyen a paprikás csirkére asszociáltunk és meglehetős bamba képpel tekintettünk Főurunkra,
mert Ő rögtön kedvesen megmagyarázta, hogy ez a galuska nem főtt tészta, hanem különleges cukrászsütemény
csokoládé öntettel és sok tejszínhabbal.
Nagyot nyeltem és fejben rögtön anyagi lehetőségeinket kezdtem felmérni, de Rudi /Welsz hercege / nem tétovázott,
Kérünk négy adagot, mondta, és újabb cigarettára gyújtott.

Ismét táncoltunk, és rövidesen megjelent pincérünk, négy hatalmas habos csodával, mit asztalunkra helyezett.
Rögtön leültünk és megkóstoltuk.
Tényleg fantasztikus volt, úgy éreztem ilyen finom valami nem is létezhet.
Hemmendex a távolból figyelte lelkes kosztolásunkat, de arca nem rezdült, csak jóindulata sugárzott szeméből.
10 óráig táncoltunk és élveztük a Somlói által megkapott édes életet, mikor bizony a lányok kimenője lejárt,
mert 11-re, kapuzárásra otthon kellett lenniük.

Rudi legkisebb ujjmozdulatára pincérünk ott termett.
Hozom a számlát, mondta, és elsuhant.
Egy alattomos gombóc kezdett növekedni a torkomban.
Féltem, hogy esetleg valamit nem jól értettünk és kevés lesz a pénzünk.
Felálltunk és táncoltunk, de félszemmel az asztal felé pislogtunk lesve a számla érkezését.
Főurunk megjelent és tányéron hozva, szalvétába csomagolva, diszkréten asztalunkra tette.
Leültünk, szuggeráltuk a számlát, melyből csak az aranybetűs Hungária felirat kandikált ki.
Rudi, mint egy Póker játékos kezdte óvatosan a szalvétát felhajtogatni,
de Éva, aki a legvagányabb volt közöttünk, kiragadta a kis cédulát, majd félhangosan,
de azért szerintem mindenki hallotta, felkiáltott: harminc.
Egy szikla esett le a szívünkről és tudtuk, hogy most már nem lehet baj.
Még tíz percet táncoltunk felszabadultan, majd Rudi mind a harmincnyolc forintunkat a szalvétába tette.
Felálltunk elbúcsúztunk a kis zenekartól és kifelé indultunk.

Lordom a mélyvíz lépcsőjéig kísért, itt a többieket előre engedtem és hozzáfordultam.
Köszönöm Önnek ezt a szép estét, mely az Ön segítsége nélkül nem lehetett volna számunkra ilyen nagyon szép.
Eddig rezzenéstelen arcát egy belső mosoly öntötte el.
Örülök, hogy jól érezték magukat, és fejét megbiccentette.
Én kezemet nyújtottam, mit kissé izzadt tenyérrel, de melegen megszorított.

Néhány fürge ugrással utolértem a többieket és mivel villamos pénzünk már nem volt,
gyalog indultunk az Abonyi utca felé.
Szinte ugrándozva mentünk hazáig, boldogan nevetgélve.
Úgy éreztük valami szépet, és újat kaptunk az élettől.

Utóirat: Mai szemmel nézve csak irigykedni tudok,
hogy milyen jó pénz volt a majdnem vadiúj forint.
70 fillér volt a villamos átszállójegy és 50 fillér a vonaljegy.