A csoki torta.
Első rész.                                                                 

 Kilencéves koromban tüdőgyulladást kaptam, 40 fokos lázam volt és halál közelben voltam.
Még nem ismerték a Penicilint és nem tudták lázamat lecsökkenteni.
Több alkalommal priznicpakolást kaptam, ami hideg vizes lepedőbe csomagolás, a test nagy felületén,
de makacs lázam kitartott.
Háziorvosunk Dr. Szolnoki István végső gyógyszerként, több napon át vért vett anyukámtól, és nekem szurival beadta.

Harmadik napra lement a lázam és megmaradtam.
Lám, itt is igaz, hogy Anya csak egy van.
Eljött a nyár és szüleim úgy érezték, hogy jót tenne legyengült srácuknak egy kis vidéki levegő.
Margit nagymamának volt egy testvére Tolna megyében, Döbrököz faluban.
Ede nagypapám levonatozott velem a faluba, sógornőjéhez Juliska nénihez.
Nagy szeretettel fogadtak és háromhetet Náluk töltöttem.
A második héten már minden srácot ismertem a faluban és mivel minden rosszaságban részt vettem velük, gyorsan befogadtak,
és nagyon jól éreztem magam.
Csak a foci hiányzott, de nagyon.
Elmondták a fiuk, hogy Dombóváron /ez volt a legközelebbi város/ van egy papok által vezetett bentlakásos iskola.
Itt még a nyári szünet idején is nagyon sok tanuló van.
A suli udvarán, foci meccseket játszanak, hetente három alkalommal.

Juliska néni nagy lánya Márta, a község tanítónője volt és ezért a falu elitjéhez tartozott.
Nagyon szép és okos fiatal nő volt, és nagy tiszteletet kapott a lakosságtól.
Megbecsülését növelte, hogy Varga Kálmán, egyetemet végzett gazdatiszt udvarolt Mártinak, aki a közeli Uradalom vezetője volt.

Kálmán, nekem bácsi, mindennap lóháton érkezett egy remek pacival.
Engem többször maga elé ültetett és körbelovagoltuk a környéket.

Ilyenkor a nyelvemet majd elharaptam, és nem értettem, ebben mi jó van, de tisztelettel megköszöntem.
Mivel így barátok lettünk, elmondtam, hogy Dombóváron fociznak a fiúk, és de jó lenne, ha csak egyszer is, elmehetnék.
Kálmán megígérte, hogy utánanéz a dolognak.
Valóban megszervezte, hogy egy nagyon kényelmes, kétlovas nyitott hintóval,
Juliska néni és Márti felügyelete alatt átkocsikáztunk, Szerda délután a dombóvári gimnáziumba.
Az út kb. egy óra volt, gyönyörű vidéken,
virágzó dombok és világoszöld fiatal erdők mellett futottak tarka lovaink és nagyon élveztem.
Itt már a sportvezető pap bácsi tudott a nyamvadt, de fociimádó pesti srácról.
A legkisebb fiuk meccsére beállhattam egy félidőt játszani, ami a helyi szabályok szerint 25 perc volt.
Még arra is emlékszem, hogy az ünneplő sötét ruhámat adták rám, fekete rövidnadrágban és fehér ingben játszottam.
Persze pár perc múlva ruhám elvesztette ünneplő jellegét, mert a foci csak foci, és gyakran a földön hemperegtem.
Még aznap este megköszöntem Kálmánnak a játék lehetőséget.

Azt mondta, majd, ha nagy leszel, meghálálod. 
Következő év Húsvét Hétfőn, Kálmán és Márti házasságot kötöttek.
Tavaly nyáron háromhetet ott töltöttem, és önhibámon kívül bevágódtam Náluk.
Kálmán és Márti úgy gondolta, hogy meghívják családomat az esküvőre és a lakodalomra.
Apunak kedvére való volt a meghívás, mert talán két héttel korábban megvette élete első, vadiúj és remek motorját,
egy 500 kcm. Oldalkocsis Puch „személyében”.
A szélvédős oldalkocsi, egy felhúzható és bekapcsolható ponyvával rendelkezett,
és ha kellett, megvédte a benne ülőt az elázástól.
Anyu, Apu mögött ült a hátsó ülésen, a két srác az oldalkocsiban.

6 éves öcsikém, terpesztett lábaim között préselődött.
Gyakran cseréltünk és Anyuval szorongott Sanyika, a szél és eső védett oldalkocsiban és én ültem a hátsó ülésen.
Vasárnap reggel indultunk és Apukám óvatosan, maximum 50 km. es sebességgel gurult, az új bejáratós motor védelmében.

Előzőleg esett az eső és bizony motorunk a sártól bemocskolódott.
Közvetlen Döbrököz előtt egy kis patak hídján haladtunk át, és Apu megállt, hogy motorunkat lepucoljuk.
Patya barátom jut eszembe, mert mindig azt mondta, hogy lemosni vagy tisztítani,
mert ha a magyar pucol, akkor már baj van.
Vizet mertünk a patakból és új motorunkat ragyogóra kisminkeltük.
Begurultunk Döbrököz metropolisba, egyenest Juliska néni udvarába az én fejemben lévő, akkori GPS-sel.
Magyaros vendéglátással fogadtak, én kismillió puszit kaptam, de azért Sanyikának is maradt.

Kálmán elvitte Sanyikát egy kisebb kőrlovaglásra, gondoltam: Miért legyen Neki jobb, mint nekem volt tavaly,
de Ő állítólag élvezte.
Elszállásoltak, Anyuék egy 1 méter magas dunyhás ágyat kaptak a vendégszobában.
A két srác pedig az udvaron felépült új tanteremben aludt, két nagy matracon.
A régi tanterem volt az épület leghűvösebb szobája, közvetlen Juliska néni háza mellett, közös udvarban.

Az előre nagy munkával elkészített, mintegy 12 darab hatalmas, átlag 15 cm. magas,
színes krémekkel behúzott tortákat, itt tárolták.
Juliska néni, megmutatta nekünk.
Nem kellett volna.
Innen folytatom.