A csoki torta 2.
2010-04-14

A régi tanterem volt az épület leghűvösebb szobája, közvetlen Juliska néni háza mellett, közös udvarban.
Az előre nagy munkával elkészített, mintegy 12 darab hatalmas, átlag 15 cm. magas,
színes krémekkel behúzott tortákat, itt tárolták.
Juliska néni, megmutatta nekünk.
Nem kellett volna.

Húsvét Hétfőn a 10 órás nagymise után
11 órakor volt az esküvő.
Az egész falú ott volt, még a lábadozó betegek és a hatóság is. Két kakastollas, daliás csendőr legény, az egész helyi állományt képviselte.
Márti csodaszép volt, Ők maguk varrták a fehér menyasszonyi csodaruhát, rengeteg hímzés és csipke volt rajta, földig ért.
Két tavalyról ismert falusi haverom vitte, a hosszú, földet súroló uszályát, megilletődött pofával,
de engem meglátván nehezen tudták röhögésüket visszatartani, persze,
mert oda grimaszoltam, jelezvén, hogy újra itt vagyok.

Kálmán gazdatiszti egyenruhában villogott.
Fekete lovagló nadrág, fekete lakkcsizma és egy világos barna, bőrgombos és zöld galléros, remek kabát.
Világos kheki színű ing, barna nyakkendő, benne egy csillogó, gyémántnak látszó nyakkendőtű.
Kezében drapp szarvasbőr kesztyű és zergetollas vadászkalap

Ezeket később átadta, a nevezzük így, tisztiszolgájának.
Az énekes szertartás után, ahol az egész falu lelkesen énekelt, az ifjúpár a templom udvarán,
szinte diadalmenetben végigvonult az ünneplő falusiak sora előtt.

Ezután a násznép hintóba ült,
és az egészfalun végig kocsikázott.
Minden házból lelkesen integettek és jókívánságokat kiabáltak.

Majd visszatértek az iskolaudvarra, ahol a lakodalom már elő volt készítve.
Cigányzenekar fogadta az érkezőket és öt, húsz személyre megterített hosszú asztal.
A meghívottak elhelyezkedtek a hosszú asztaloknál, több pohárköszöntő hangzott el,
és megkezdődött az esküvői ebéd.
Háromféle leves, többféle finom húsok és körítések, savanyúságok.
Minden köszöntő után borivás, és nevetgélés.
Mi ketten öcsikémmel csak a tortákra koncentráltunk, türelmetlenül vártuk megjelenésüket.
Persze azért ettünk a nagyon finom hosszútésztás húslevesből, a remekbe készült csülkökből és sült húsokból
és a gombákkal díszített őz szeletekből, a többféle krumpliból és savanyúságokból.

De végre, végre, az ifjúpár felvágta az emeletes tortát és elindultak felénk a finomságok.
Az esküvői torta diós volt, fehér krémdíszítéssel, utána egy citrom torta következett,
mint már leírtam mindegyik 15 cm.-es magassággal és hatalmas mérettel.
Mi gyanútlanul habzsoltuk, már az ötödik különböző tortánál tartottunk,
mikor az asztal elején megjelent a sötétbarna, csodálatosan izgalmas és mindenki által legjobban kedvelt, csoki torta.

Sanyikára néztem és megkérdeztem,
Te tudsz még enni belőle?
Sanyika sírva fakadt, nem tudok, mondta hangosan bőgve,
már nincs hely a hasamban,
és a legjobból, a csoki tortából, nem tudok enni.
Engem is a sírás kerülgetett, mert nekem sem volt hely a hasamban a legfincsibb tortának.

Juliska néni észrevette a bőgő Sanyikát és látta az én keserű pofámat.
Azonnal a csoki tortához ugrott,
két hatalmas szeletet levágott.
Odajött hozzánk, elmondta, hogy félreteszi részünkre a hűvös tanteremben
és később, ha már lesz hely a hasunkban megehetjük.

Ez a bemondás, hogy nincs hely a hasamban családunkon belül szállóige lett, és ha valamit már nem tudtunk megenni,
Sanyikát idéztük sírást utánozva:

Már, nincs hely a hasamban.

Végezetül még elmondom, hogy Kálmánt, mint remek szakembert felhelyezték az Agrárminisztériumba
és rövid idő múlva államtitkár lett.
Állandóan a vidéki állami gazdaságokat ellenőrizte, de ha pesten volt gyakran megkeresett üzletemben, együtt ebédeltünk.
Mindig nagyon örültem, ha meghallottam tolna megyei ízes hangját, mikor nálam bejelentkezett.

Az új állami apparátusban valahogy nem találta helyét, korán nyugdíjba ment és vidékre költözött.
Talán tíz év múlva szeretett családja, két felnőtt gyereke és hat unokája körében, rövid betegség után, elhagyott minket.
Szomorú szívvel értesültem haláláról.
Nagyon szerettem.