Húsvéti össze vissza másodszor. 2010 húsvét
Még egy kis történet ugrott be mafla agyamba, Húsvéttal kapcsolatban.
Megpróbálom röviden elmondani, mert ez talán csak nekem érdekes, mint kamaszkori emlék.
1941. Húsvét.
Itt már tízen ötéves voltam, a Szt. István gimibe jártam és az osztály leggazdagabb fiúja,
Húsvéthétfő délután, meghívott uzsonnára.
Láver Feri, de mi csak lavornak neveztük, kimondottan szépfiú volt.
Papája volt az ipartestület elnöke, egy kis gyár tulajdonosa.
A Thököly úton laktak egy elegáns, de hagyományos építésű, régi villában.

Feri jól tanult, beképzelt volt vagyonukra és csinosságára és szerinte mindenből, Neki volt a legjobb.
Kétszer sikerült proccságát leégetnem, egyszer a Steyer Waffenrád bringámmal,
mert osztálytársaim mind kettőnk cajgját kipróbálták, és egyhangúan, az enyémet találták jobbnak.
Másodszor a Peugeot 404-es autómmal.
Amit nagy mázlival tudtam megvásárolni, egy Francia országból hazatérő mérnöktől.
Feri, ekkor egy ötéves Opellal villogott, ami az én majdnem új autómhoz képest, használt tragacsnak számított.
Persze ez már közel negyven éves korunkban történt 1964-ben.

Ezzel együtt, mindig jó barátok voltunk, annyira,
hogy ötödik osztályban, csak azért nem buktam meg franciából, mert Feri a második félévben mindennap,
szigorúan átvette velem az anyagot, és sikerült átkúsznom a hatodik osztályba.

Négyen voltunk a meghívottak, nem véletlenül, mert késő délutánonként ez a kis csapat,
majdnem mindennap, együtt biciklizett.
Persze abban az időben, még mindenhol, gond nélkül lehetett kerekezni, a minimális közúti forgalom miatt.

Köves Karcsi, Peterdi utca réme, mert gyakran a járdán hajtott, váratlanul megrémítve, a kosarat cipelő háziasszonyokat.

Steiner Gabi, okos, művelt zsidó fiú, akitől csak tanulni lehetett, már fiatalon újságokat olvasott és műveltebb volt nálunk. 
 /Persze nem élte túl az embertelenül aljas zsidóüldözést/

Füzesséry Miki vidéki gyerek, egy évvel idősebb nálunk,
kicsit lassú felfogású, nehezen tudta utólérni
ami vagány pesti schlágfertig dumánkat, max 2 perc és utólért.

Feri huga Zsuzsika volt a házigazda 
13 éves csitri volt, és mivel 8 éves pisiskora óta ismertük,
fiúsítva volt és haverként szerettük.
Azért itt közbe kell szúrnom, hogy 10 évvel később Füzesséry Miki felesége lett,
és még most is szépen élnek, csak Zsuzsika nagyon beteg.

Egy hatalmas tál gyümölcsrizs és többféle üdítő volt az uzsonna
/még most is emlékszem milyen finom volt, akkor ettem ilyet először/.
Miután befaltuk, mindenki kapott 5 tombola cédulát, ezekre számok voltak felírva.
Egy kis májusfa volt a nagyszoba asztalára felállítva és ennek ágaira voltak odakötözve a tombola nyeremények.

Zsuzsika kihúzta az első számot, nyertem egy piros tojást.
A harmadik szám is az enyém volt, egy aranyszínű nyuszit kaptam.
Két szám kihúzása után, megint nyertem egy tábla csokit.
Még három szám, és ismét kaptam egy kiscsirkét csokiból.
Már csak egy szám volt a birtokomban, de már égett a pofám, hogy majdnem mindent én nyerek.
Ezután már csak a fődíj maradt nyeretlen, egy hatalmas aranytojás, piros szalaggal átkötve.
Tíz nyeretlen számot is sorban kihúztak, és végül az utolsó cédulámmal megnyertem a nagy aranytojást,
amit nem akartam elfogadni.
Öt ajándékot nyertem.
Minden számom nyert és osztozkodást ajánlottam.
A többiek maximum két kis ajándékot nyertek.
Az értékesebb nyeremények engem találtak meg.
Persze nem osztozkodtak velem és azt mondták, hogy én a szerencse fia vagyok,
ami életem során elég sokszor bebizonyosodott.
Sajnos legtöbbször ilyen kis események alkalmából,
de igazán nem panaszkodhatom, mert 83 múltam
és csak a kilenc éves koromban lezajlott tüdőgyulladás volt egyetlen komoly betegségem.

És ahogy Döbröközben mondanák, „hogy tetszik lenni” kérdésemre,
a templomból kijövő, fekete ruhás idős asszonyok:
Kedveském, látod, még lábon vagyok. Hála Istennek.
/ CSAK ELLNE KIABÁLJAM/

Mindenkit szeretettel ölel Aggastyáni Almásy Gyula apó Idegeneknek, hivatalosan, és papíron BÉLA.

És ahogy Koncz Zsuzsa énekelte: Rohan az idő…
És már 85,- ben vagyok, ha kibírom Augusztusig.

De már ez sem igaz.