Rolexem még egy kicsit.
2015 02 14

 Utána gondoltam Japán Rolexem már legalább 20 éves.
Uj korában arany bevonatú volt, halványsárga.
Most már lekopott az aranyozás és ezüstszínű.
Ha rákérdeznek, azt mondom platina, vagy ha épp olyan kedvem van, akkor fehér arany.

Négy évvel ezelőtt fiam hozott nekem egyik hajóútjáról, egy Citizen, modern, mai divatos,
több funkciót is tudó, nagyon szép karórát.
160 dollárba került vámmentesen, mert az óceánjáró egy bizonyos időben vámmentes vizeken hajózott
és hangszórón értesítették az utasokat, hogy most lehet kedvezményesen vásárolni.
Nagyon örültem, azonnal felcsatoltam és büszkén mutattam mindenkinek,
hogy milyen remek, modern, elegáns órát kaptam világjáró fiamtól.
Rolexemet az új óra bélelt dobozába helyeztem, kicsit fájó szívvel,
de úgy éreztem haladnom kell a korral, mert ugye ez az óra többet tud.
Amire persze semmi szükségem nincs, de fiamnak is mutatni akartam, hogy örömöt szerzett ajándékával.
Az új óra nagyobb átmérővel és vastagsággal rendelkezett és mivel megszoktam Rolexem testhez simulását,
mindenbe beleakadt és ezért odafigyelést igényelt.
Talán egy hónapig viseltem új órámat és eltűrtem önkényes akadásait.
Aztán kompromisszumot kötöttem magammal, felváltva hordtam „őket”.
Úgy alakult, hogy hétköznap a Rolex virult kezemen és csak Vasárnap az új Citizen.
Szinte szégyellem, de most már újra csak a szívemhez nőtt Rolex lapul a csuklómon.
Az értékes gyönyörű Citizen, a selyemmel bélelt dobozában csak magának mutatná a pontos időt,
de még ezt sem teheti szépségem, mert megállítottam.
Az elemet kímélő élettartama miatt.

És még nincs vége.
Ugye már többször eldicsekedtem, hogy teniszezni járok, hetente több alkalommal is
szenior /ez szebben hangzik, mint ha azt írnám, hogy nyugdíjas/ barátaimmal három különböző pályára.
Párost játszunk, ez négy játékost jelent.
És minden alkalommal 3 új partnert.
Társaim általában 70 körüliek, én vagyok a korelnök,
de égek, mint a rongy, mert van a klubban egy 92 éves nagyon stramm pasas,
kihez képest én „kiskorú” vagyok.
De azzal vigasztalódom, hogy a 92 es nem poénra teniszezik, csak barátjával ütöget,
míg mi többiek meccseket játszunk életre, halálra.

A játék után lefürdünk, majd kocsmázunk.
Ez azt jelenti, hogy a nagyon kulturált öltöző halljában, ahol egy jól felszerelt büfé van,
iszunk egy Colát vagy eszünk valami kis süteményt. Én iszom egy hosszú kávét.
Az egyik legkedvesebb partnerem, akivel mindig kocsmázom, Józsi.
Ő mindig Metróval jön, bár van egy majdnem új Toyota autója, de ezt még a teniszpálya környékén sem láttuk.
Budáról érkezik és Neki a Metró tökéletes.

Rendkívül ápolt, nagyon jól öltözködő, kimondottan elegáns pasas.
Minden ruhadarabja a legmodernebb és vadiújnak látszik.
Minden alkalommal más öltönyben, vagy valami extra pulóverben.

Minap én érkeztem utolsónak a kocsmába.
Öten ültek az egyik asztal körül. Oda ültem.
Táskám lepakoltam a földre és az oldalán lévő rácsos zsebéből kivettem órámat és karomra csatoltam.
Játék közben nem viselem, ezért Józsi most látta először.

Mutasd csak, milyen órád van, kérdi barátom.
Levettem. Kezébe adtam, kíváncsian nézegette, forgatta.
Tetszik nekem, látom, hogy Rolex után gyártott, hagyományos fazon, legalább 20 éves típus.
Majd hogy nem antik, de amellett modern.
Három öltönyömhöz is tökéletes lenne.

Na, Gyulám! Van egy nemzetközi ajánlatom.
Felhúzta kabátja ujját. Előtűnt egy lapos, fekete Radó karóra.

 Megmutatta. Mit szólsz hozzá, cserélünk?
Ez hülye vicc volt, mondom nevetve, a legolcsóbb Radó is 200 ezer forint.
Én is tudom, de ezt a cégemtől kaptam, mikor nyugdíjaztak.
Nem én választottam és nem szeretem.
Na, ne gondolkozz, és már csatolta le kezéről.
Felpróbáltam. Nagyon szép, de mégse tetszett.
Végig gondoltam, és hangosan el is mondtam.
Citizenem a szekrényben.
Mindennap ez a fekete lapostetű legyen a kezemen, amin alig látható a mutató és nem örülök, ha ránézek,… nem kell!!

Kérem vissza a jó öreg Japán Rolexemet.
Tenisz társaim az asztalnál megtapsoltak, mint egy sikeres röptémnél.
Szép volt Gyula, kiáltották egyszerre.

Másnap elmeséltem fiamnak.
Kicsit spekulált, majd azt mondta.
Tekintve a 88-at talán igazad van és itt is stimmel a szállóige:

Apu Téged nem lehetne kitalálni.